SZELA

Zsolt 4, 5-9:

“5 Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le! (Szela.) 6 Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az Úrban! 7 Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk!  8 Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk. 9 Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!”

…könnyebb lenne az előtte lévő, bíztató verseit írni egy igéskártyára… A “Szela” szünetet jelent – a zsoltárban, imában, dalban: csendet. A fekvőhelyünk (hacsak nincs fülhallgató rajtunk, telefon a kezünkben) tényleg csendes hely. Ott felerősödnek a bennünk lévő hangjai a félelemnek, aggódásnak, sokféle érzelemnek és gondolatnak… Most SZÜNET van. Megállás. A fekvőhely csendje, az otthon csendje, a bezárt ajtók csendje. Szünet abban, amit eddig tettünk. “Megállás, kiszállás…” – de ez még nem a “végállomás”. Dolgunk van. Magunkkal. “Gondolkozzatok el…!” 

Ezekben a csendekben valóban (egy idő után!) lecsillapodik a szív. Látni kezd. Látni és különbséget tenni jó és rossz között, értékes és kacat között… Látni és vágyakozni. Igen, vannak, akik azután sóhajtoznak, ami konkrét, jelenbeli elsődleges szüksége az embernek: “jó napokat látni”, Isten ránk ragyogó áldását betöltött szükségeinkben érezni, élvezni… Ám vannak, akik tovább is látnak. Látnak és vágyakozni kezdenek a Többre. Vágyni a “nagyobb örömre” – arra, ami több, mint a “búza” és a “bor” – több, mint a hétköznapi szükségünk, vágyunk.

Hogy ébredhet fel ez bennünk? Segít az a sor, ami a felszólítás (“Gondolkozzatok el…!”) és a lelkesült bizonyságtétel (“Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál…”) között áll előttünk ebben a zsoltárban: igaz áldozat és bizalom az Úrban.  1.) Az egyik egy belülről induló aktivitás: áldozz igazán, igazat. Újszövetségi értelemben ez a szeretet, gyámolítás, irgalom, vigasztalás, segítség a felebarát felé, a testvér felé – ezekkel együtt pedig az Isten elé járulás (ami az ószövetségi áldozás lényege is!), a kapcsolattartás az Úrral, a kegyesség gyakorlása, Isten keresése, hallgatása. Ez csakis alázattal, megtisztított szívvel adhat igazán sokat. Lehet menni bűneikkel elé, elfogad, megtisztít, de a “java” ezután jöhet csak: “Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent” – mondja Jézus a Boldogmondásokban.  2.) A másik az előzővel összefügg: az Úrban való bizalom, ami “onnan felülről” induló befelé (és azután kifelé is) ható attitűd, lelkiállapot, középpont vagy valami  amihez hozzácsomózhatjuk hajónk kötelét. “Bízzatok az Úrban!”

Ezek gyümölcse lesz, hogy békében fekszünk le. Erősítsen hát minket az Úr ezekben – hiszen talán nem vagyok egyedül azzal, hogy nem mindig sikerül mostanában békében lefeküdni aludni, hanem “kattogunk”, elfelejtve e zsoltár igazságát: “…mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!”

Imádság: Uram, segíts most megállnom, elcsendesedni, “szünetet tartani” és elgondolkozni Előtted ezekben a szokatlan időkben – Tenálad keresni a biztonságot, a csillapodást, mégis-örömet, a Többet; erősítsd bizalmamat Benned, Istenem! Ámen!

(S. Z.)

kép: Sóskuti Zoltán