Mozart, Kobayashi és Jézus mennybemenetele

Gulyás Gabrilla csellista, gyülekezeti tagunk beszámolója, bizonyságtétele

 

Kevés olyan nap van egy ember életében, amikor ez a három csoda egyszerre és egy helyen van jelen az ember életében. Nekem megadatott ez a kegyelem, erről szólna ez a kis szösszenet.

Mozart Requiemje egy olyan mű az életemben, amit még soha nem sikerült sehol könnyek nélkül eljátszanom. Már az első d-moll akkord megszólalásánál valami megnyílik bennem, és végig kísér az egész mű alatt. A d moll egy különleges hangnem: fájdalom, a harag, a bukás, megadás. Pontosan az ellenkezője a D dúrnak, ami győzelem hangneme. Csodálatos volt, ahogy Kobayashi elindította az egész próbafolyamatot: könnycseppek, és az ő szavaival IMÁDNI! MINDIG! Ha nem ez szólalt meg leintette a zenekart, énekkart. Végtelen alázattal hajolt meg a mű előtt, az egyes tételek előtt, és az előadók előtt. Hálásan megköszönte, ha minden egyes instrukcióját teljesítette a zenekar énekkar: köszönöm, és sok puszi – hangzott el nem egyszer a próbák során! Ez az ember egy csoda, aki teheti, még hallgassa, lássa!

Ebben a hangulatban érkeztünk el a koncert napjához. Részemről egy nagyon fárasztó nap végéhez, főpróba-tanítás-koncert kombó. Fáradtság fizikailag és szellemileg is.

De megszólalt az első d moll akkord Kobával és már nem számított semmi! Csak a Zene volt. Vitt, sodort, nem volt kérdés, hogy az ember odaadja magát ennek a csodának! Harag napja, igen! Ott az indulat: Istenem miért kaptam a Basedowomat, és minden egyes tételnél ott a kérdés a fájdalom! Az én gyarló kis emberi fájdalmaim! És hiába a kezdeti fáradtság az ember húzza és adja és viszi, ami sugárzik ebből a 82 éves emberből: alázat, szeretet, IMÁDÁS! …és elérkezünk a mű csúcspontjához: Lacrimosa. Ha valahol ez ember lehajtja a fejét, és zokog, akár a valóságban, akár csak úgy befele,..akkor azt itt teszi ebben a műben! Könnyekkel küzdve tudom ezt minden egyes alkalommal végigjátszani. Koba keze alatt ez a Lacrimosa a mennybemenetelről szólt, csillogott, és boldog volt a lezárása: Oda megérkezett! Örüljetek!

Eufória, nincs rá jobb szó, a darab végéig.

Természetesen hatalmas siker, nekünk zenészeknek maga a Csoda megélése, mert most minden együtt volt!

Végül a ráadás. Lacrimosa, még egyszer. Amikor már először csodálatos volt!

Lehet ezt fokozni? Fáradtan, kimuzsikált lélekkel?

Lehetett!

Koba apró mozdulataival egy újabb csodát rakott elénk a lelkünkbe, szívünkbe.

A tétel végén az ember szó szerint leborult lelkében és IMÁDTA Azt, aki pár perccel előbb megérkezett a Mennybe! Folytak a könnyeim-könnyeink, szó szerint! A közönségünknek is. Két, más kicsengésű Lacrimosa egy napon! /Aki teheti, hallgassa meg Mozart Requiem c. művét. /

A három csoda, ami egyszerre, egy helyen volt jelen az életemben/életünkben, aminek a részese, teremtője is lehettem.

Hálásan köszönöm Istenem!

SDG

2022. május 26. Zeneakadémia

 

Gulyás Gabi csellista, gyülekezeti tag

 

 

fotó: https://www.mzv.cz/tokyo/en/bilateral_relations/x100_years_of_diplomatic_relations/friendship_envoy/index.html