Istenre figyelésünk, Isten kezének munkája a környezetünkben

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.” Róm 8,19-21.

A világi emberek gyakran szegezik a hívőknek a kérdést, bizonyítsák be, hogy van Isten! Bizonyítékként semmi objektív nincs a kezünkben, amit az embereknek felmutatva elismernék Isten létezését, de annak az embernek, aki hajlandó őszintén hinni Istenben, annak maga Isten ad bizonyosságot létezéséről és Istenségéről. Ennek magyarázata a hit természetéből fakad. A hívő ember nem marad a hétköznapi értelemben szimplán hívő, hanem bizonyosságot szerez Isten létezéséről.

Egy nyári estén, ott a víz partján, ahol egész nap csak a nap, a víz és a szél beszélt hozzám, a csendben, a fény és a napsütés melegében, a vízcsobogásban és a levelek tánca nyelvén, érezhettem meg, éreztem meg ismét azt a bizonyosságot, hogy milyen apró, de a teremtő számára fontos része vagyok a teremtett világnak. Elfordulva a világ problémáitól, eltávolodva a hiábavalóság és a romlandóság okozta rossz érzésektől, csalódásoktól, az Istenre figyelés, a hozzáfordulás békessége töltött be. Jelenlétének bizonyossága minden mást elsöpört.

Jó volt újra átgondolni, átérezni, felidézni az eddig megtapasztalt utat, a megtett éveket, hónapokat, napokat, haragokat és félelmeket, örömöket és áldásokat, kapcsolatokat, találkozásokat, és ezekben az Ő jelenlétének jeleit.

Az este sötétjét betöltő tűz mellett tökéletesen éreztem Isten mindent betöltő jelenlétét.
Csodás az, hogy van ez a tűz, csodás az, hogy Isten itt van, mindig is itt volt.

Amikor az Ő jelenlétét megérezzük, akkor ott valódi dolgok történnek. Akkor ott tényleg fellobban a feltámadás hite. Ott megéljük, hogy amikor egy szó, egy krisztusi szó megérint bennünket, az átformáló erejű lesz, ott oldódik a haragunk, és valóban megéljük, hogy Isten itt van köztünk.

Isten nem adja fel, újra és újra fellobbantja bennünk a hitnek, és a szeretet tüzét, a jóság, a nagyvonalúság tüzét, eltávolítja tőlünk mindent, ami álságos.

Ima:
Hálás szívvel köszönöm Istenem, hogy mindig kereshetünk, felismerhetünk, és megtapasztalhatunk Téged, kezednek csodálatos munkáját életünkben, környezetünkben! Köszönöm, hogy jelenléted, szereteted, mint a levegő körülvesz és betölt minket! Köszönöm, hogy egész életünkben kísérsz, vezetsz és megtartasz!

Dancsis Gábor
Presbiter