Pál első Korinthusi levelének 12.részében a 12.verstől ezt olvassuk:

“Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok tagja van, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.”

 

Előzetesen annyit mondanék, hogy nem biztos hogy mindenkinek tudok újat mondani. Lehet, hogy ezek a gondolatok amiket hallassz, már benned is megfogalmazódtak. Talán nem ennyire összeszedetten, vagy talán már régebben és a mindennapok elsodorták őket. Jó ezeket újra és újra feleleveníteni, újragondolni. Megerősítenek a szolgálatban, talán feltöltenek és másként fogsz viszonyulni hozzá. De inkább csak az átgondolás a cél. Ezt fogja erősíteni az előadás utáni kis csoportos beszélgetés is.

A szolgálat három fázisáról fogok beszélni: A személyes szolgálat kezdete – szeretnék szolgálni, de még nem igazán tudom mi is a szolgálat, hogyan tudnék bekapcsolódni – másodszor a már szolgálók felé arról, hogy mi erősít, hogy tudok a szolgálatban megmaradni és kevésbé kiégni, harmadszor pedig arról, hogy mi lesz, ha mégis belefáradok.

Kezdjük az elején, mikor szolgáljak, hogyan kapcsolódjak be egy szolgálati ágba, egyáltalán kell-e nekem szolgálni, honnan tudom? Sokatoknak ez már nem kérdés, de talán van, aki ezt életében most teszi fel először. Mostanában sokan csatlakoztak gyülekezetünkhöz és ez jó. Keresik a helyüket, vagy más gyülekezetből jöttek vagy egyszerűen elsőként minket találtak meg. Szeretettel látjuk őket! Érezzék magukat otthon, ismerkedjenek meg velünk, kapcsolódjanak be a Keresztkérdésekbe, vagy a “felfedezők bibliakörébe”. Jöjjenek velünk kirándulásra vagy gyülekezeti táborba. Azonban ebben az időszakban  óvva intem őket, hogy mindjárt a szolgálaton gondolkozzanak. Érdemes először körülnézni. A vonat képe jutott eszembe, ami jön valahonnan és megy valahová. Emberek ülnek rajta, akik valahol felszálltak és már megszokták egymást talán egy kicsit már beszélgetnek is egymással. Szívesen veszik az újakat, de már van egy kialakult rend. Nem biztos, hogy az a jó, de ők ebben így jól érzik magukat.

A gyülekezetünkben is kialakult már a szolgálat rendszere. Nem biztos, hogy ez a legjobb, de működik. Érdemes ezt először feltérképezni, egyáltalán milyen szolgálati ágak vannak? Hol tudom magam a legjobban elképzelni? Érdemes azt a szolgálati ágat közelebbről megnézni, beszélni az abban szolgálókkal, a vezetőjével. Hogyan működik az szolgálati ág? Lehet, hogy van egy mintám egy előző gyülekezetből és ezt kényelmesebb lenne alkalmazni, de nálunk nagyon valószínű, hogy nem ez működik. És ez persze nem jelenti azt, ahogy korábban mondtam, hogy ez a jó, egyszerűen csak nálunk így alakult ki. Lehet, hogy korábban már voltam egy szolgálati ágban, de most máshol próbálnám ki magam. Ezért is érdemes körülnézni. Akkor láthatom meg azt is pl., hogy hol van esetleg hiány. Most pl. úgy tudom, hogy a Magvetők várnak jelentkezőket.

És talán az elején kellett volna megemlítenem, hogy Istennel megbeszélni. Ő hol tud engem elképzelni? Hol tudnám azokat az ajándékokat a legjobban kamatoztatni, amit tőle kaptam? Mivel tudnám őt a legjobban szolgálni, ami persze a közösséget is segíteni. A szolgálat tehát sohasem öncélú. Minden esetben Istenre kell mutatnia. A kiscsoportos beszélgetésekben majd ehhez is kapcsolódik kérdés.

A második pont, ahogy korábban is említettem: a szolgálatról általában azoknak is, akik már benne vannak. A keresztény szolgálat motivációja mindíg a Krisztus iránti odaadás és az emberek iránti szeretet kell hogy legyen. Fontos ezt kimondani és a szolgálat alatt többször emlékeztetni is magunkat. Sok igeszakaszt lehetne itt most idézni, egyet mondok csak Máté 20,26  “ aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,” Mások szolgálata sosem lehet részrehajló, viszont mindig a feltétel nélküli szeretet kell motiválja, mely semmilyen viszonzást nem vár. Mindig a mások legjobb érdekét-, és nem a sajátunkat kell szem előtt tartsuk, épp úgy, ahogy Jézus tette-, és teszi ezt mind a mai napig. Ez egyébként benne van a presbiteri fogadalomtételben is.

És ez persze mind szép és jó, de hogyan lehet ezt megtenni a mindennapokban, amikor azt tapasztalom, hogy a szolgálatomnak nincs meg a gyümölcse? Az a gyerek, aki a múlt heti Gyermek IT-n rendetlenkedett most is ezt teszi, hiába hallotta a tanítást. Vagy a Keresztkérdéseken szépen elindult életek megfenekleni látszanak? Vagy hiába van egy hirdetés fent a honlapon mégis rákérdeznek, hogy mikor is lesz ez a program? Ezekben és az ehhez hasonló nehéz helyzetekben dől el, vajon miért is/kiért is szolgálok. Ha Isten van a szolgálatom fókuszában ezeken a nehézségeken hamarabb át tudok lépni. Sokszor én is célt tévesztek és azt gondolom, hogy a honlap vagy a youtube oldal csak azért van hogy felétek szolgáljunk vele. Aztán kiderül, hogy ezeken keresztül ismeretlenek is találkozhatnak Jézussal az igehirdetéseket hallgatva.

Hogyan álljunk a szolgálathoz? Viccesen azt szokták mondani, hogy a munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen. Én azt mondom, hogy a szolgálathoz tényleg úgy kell hozzáállni, hogy más is hozzáférjen. Mit jelent ez? Az elején beszéltem róla, hogy szeretettel várjuk az új gyülekezeti tagokat a szolgálatba is. De ha én azt gondolom, hogy ezt a szolgálatot én tudom a legjobban ellátni, ez a vágyunk nem fog teljesülni. Hadd mondjak egy személyes példát. 2007-ben készítettem el a gyülekezet első honlapját és éveken keresztül egyedül csináltam a közvetítéssel együtt. Később Ábris fiam is csatlakozott hozzám. Sok mindenben nyilván az én nézőpontomat tükrözte a megjelenés, bizonyos mértékben a tartalom is. És aztán néhány éve megszólítottam Pétert, aki szívesen csatlakozott hozzánk, és akivel átbeszéltük a megjelenést, kialakítottuk a közvetítés összetételét, hogyan jelenjen meg a hirdetés, az igék, az énekek szövegei. Olyan dolgokat vett át, amik nekem ilyen-olyan okok miatt nehezebben mentek és én is űj erőre kaptam ebben a szolgálatba. Úgyhogy most is köszönöm, hogy együtt végezhetjük ezt a kibővült szolgálatot. Így a közvetítéseket is felváltva tudjuk végezni. Szóval fontosnak tartom, hogy a szolgálatba tudjunk új embereket is bevonni, ilyen értelemben ne tekintsünk sajátunknak a szolgálatot.

Ahogy az elején az igében is hallottuk egyek vagyunk a szolgálatban. “Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is.” Tehát nagyon fontos, hogy Isten országában nincsenek első vagy másodrangú szolgálók. Mindenki egyenrangúan fontos méghozzá azért, nehogy viszály támadjon közöttünk. Ez talán egyértelmű, mégis fontos kimondani. Ahogy a 2 Timoteus 2:24-26-ban olvassuk: “De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.” Tehát Isten rajtunk, a szolgálatunkon keresztül is dolgozik, működik. Ezért fontos, hogy együtt szolgáljunk, együttműködjünk, amit segít ez a munkatársi nap is.

A harmadik pont pedig: Mi történik, ha valaki megfáradt a szolgálatban? Jónéhány éve tudjuk itt a gyülekezetben, hogy ez semmiképpen sem bűn. Egy ideje a lelkipásztorok is ebben az egyházmegyében szombatfélévre mehetnek, hogy feltöltődjenek, fejlődjenek, pihenjenek. Miért ne tehetné meg ezt egy szolgálatban megfáradt, félve mondom, hogy kiégett szolgatársunk? Azért mondom félve, mert eddig nem kéne eljutni. Ha nem az elvárás miatt szolgálunk, akkor éreznünk kell, hogy hol van a határ, mikor van pihenésre szükségük. És ezt vállaljuk fel bátran! Persze most senkit nem akarok a szolgálatról lebeszélni, sőt! Pont ezt a pihenési időt lehet felhasználni az átértékelésre, fejlődésre, feltöltődésre. Nyilván ott maradunk a gyülekezetünkben, a szolgálat közelében, hogy fél vagy egy év múlva újult erővel csatlakozhassunk.

A szolgálat három fázisáról beszéltem tehát:

Mikor szolgálj? Ha már otthon érzed magad Isten országában. Ha már otthon érzed magad a gyülekezetben. És ha otthon érzed magad, akkor a szolgálat magától jön, hiszen otthon vagy. És ha szívesen szolgálsz, akkor egyre inkább otthon fogod magad érezni. Ez egy önmagára visszaható tevékenység.

Hogyan szolgálj? Istennek tetsző módon, Istenre mutatva. Ő az, aki ezért megadja az igazi “elismerést”.

Mit tegyél, ha elfáradtál? Pihenj, kapcsolj ki, töltődj fel. Nem szégyen “szombatfélévre” menni.

Keresztény szolgálatunk célja tehát mindenkor és mindenben Jézus Krisztus megváltó örömhírének a továbbadása. Az emberek ezáltal ismerhetik meg az Urat, és csak így fogadhatják el Őt egy napon személyes Megváltóként. A szolgálat tehát embertársaink fizikai, érzelmi, mentális, igényeinek betöltéséről kell hogy szóljon. Ahogyan Jézus is megtette és mindmáig meg is teszi, tehát akkor járunk bölcsen, ha ezen az úton is szorosan követjük Őt. Ne felejtsétek: “Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.”

 

2025.08.31 Rákoskeresztúr, Szolgálók délutánja