Amikor Isten tenyere megsimított

(Szabó Réka bizonyságtétele)

 

2024. júliusában egy Istentiszteleten lelkészünk arról beszélt, hogy milyen csodálatos öröm, amikor egy-egy pillanatra megérezzük Isten jelenlétét, szeretetét, gondoskodását, és arra biztatott, idézzük fel, ha volt ilyen élményünk. Ekkor jutott eszembe, hogy leírom az egyik legszebb élményemet.

 

Hat évvel ezelőtt történt. Alig egy évvel voltam azután, hogy a szüleim meghaltak, borzalmas kínok és szenvedések közepette, ugyanazon a héten, mind a ketten. Talán érthető, hogy mennyire le voltam sújtva még mindig, nagyon-nagyon egyedül éreztem magam, és tele voltam fájdalommal, szomorúsággal, keserűséggel. 2018 nyara volt, és az volt a feladatom a nyári iskolai szünetben, hogy kiköltözzek a lakásomból, vissza abba a lakásba, ahol a szüleim éltek, és ahol felnőtt koromig velük éltem én is. 

 

A lelki gyötrelmeken túl a költözés egyébként sem könnyű feladatát tovább nehezítette, hogy teljesen egyedül kellett megcsinálnom mindent. Egy berendezett lakás egyetlen kiürített szobájába kellett bezsúfolnom egy 47 négyzetméteres lakás minden holmiját. Mindent egyedül kellett bedobozolnom, mindent egyedül kellett leszerelnem, és mindent egyedül kellett átszállítanom. Semmi pénzem nem volt semmire, és senkitől nem kaptam segítséget. Annyiban volt könnyű a dolgom, hogy a két lakás csak 5 percre volt egymástól, tehát egy húzós kocsival egyedül szállítottam át gyakorlatilag a dobozok és tárgyak 90 százalékát. Hetekig pakoltam, dobozoltam, és aztán naponta 10-15 menetben vonszoltam a húzós kocsit végig a Veres Pálné utcán oda-vissza. 

 

A néhány nagyobb bútorhoz persze tudtam, hogy muszáj lesz megrendelni egy teherautót. Ez is nagyon nehezen ment, mert mire végre találtam olyan céget, amit ki tudtam fizetni, és megrendeltem őket egy adott napra augusztusban, ők egy héttel az időpont előtt lemondták a munkát. Szorított a határidő (=iskolakezdés), ezért kénytelen voltam egy nagyon drága céget felfogadni, amelyik órabérben számította a költségeket. A megbeszélt időpontig tehát megfeszített erővel igyekeztem mindent, amit csak tudtam, saját kezűleg átszállítani, hogy tényleg csak a nagyobb bútorok és dobozok maradjanak, amiket pár óra alatt át tudnak vinni. Kiszámoltam, hogy maximum 3 órát tudok kifizetni nekik. 

 

A szállítás előtti utolsó napon este, a hosszú hőségriadó után egy hatalmas zivatarral jött végre egy kis enyhülés. Megvártam, hogy kicsit csillapodjon a szakadó eső, és éjféltájt indultam el az utolsó menetre a jól megpakolt húzós kocsival. Szívem-lelkem teli volt fájdalommal és elkeseredéssel, iszonyatosan kimerült voltam, és borzasztóan aggódtam, hogy mi lesz, ha másnap tovább tart a szállítás, mint ahogy én kiszámoltam, miből fogom kifizetni? Mentem a csepergő esőben az utcán, cibáltam magam után a százkilós kocsit, és hangosan zokogtam a néptelen utcán.

 

És ekkor egyszercsak megsimította az arcomat egy hűvös kéz (egy fának a lelógó ágán a vízzel teli levelek), és azt hallottam – tényleg hallottam! – hogy: minden rendben lesz Réka!

 

Megálltam. Egyetlen pillanat alatt elöntött az öröm és a hála, és most már azért sírtam, mert ez az érzés pont olyan gyönyörű volt, mint ahogyan lelkészünk a prédikációban lefestette. Azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül, Isten ott van velem, és szeretete átölel, keze símogat. Aztán kerestem, hogy hol az az ág? Oda-vissza lépkedtem, hogy megtaláljam azt a faágat (és még egyszer megsimíttassam magam) de minden ág felfelé meredt. Nincsen rá logikus magyarázat. NEM VOLT EGY FAÁG SEM a fejem magasságában. Isten keze volt és kész! Nem lehet elmondani az érzelmeknek azt a viharát, amit akkor átéltem, de talán el tudjátok képzelni.

 

És hogy a történet kerek legyen, hogy kézzel fogható bizonyítékot is felmutassak Isten végtelen szeretetéről és gondoskodásáról, elmondom, hogy másnap reggel megjelentek a bátyámék hatan (!), pedig korábban azt mondták, hogy nem érnek rá, és segítettek a szállítóknak, hogy beférjünk a 3 órába. De még erre sem volt szükség, mert az egész hurcolkodás végén kiderült, hogy a szállítók olyan súlyos hibát követtek el, hogy saját maguk ajánlották fel, hogy ezért a költöztetésért nem számítanak fel semmit, ingyen volt. Tudom, hogy hihetetlennek hangzik, de mégis higgyétek el, mert pont így történt.

 

AZ ISTEN SZERETET. És ez biztos.