“Szívből ajánlom mindenkinek ezt az írást megfontolásra”
Sóskuti Zoltán lp.
Mindannyian tudjuk, hogy van az a bizonyos atyai pofon, amelynek egyszer el kell csattannia minden kamasz életében. Nem, kérem, ne kiáltsanak bűntényt gyerekbántalmazásra való felszólításért, csak metaforaként használom! Van ez a pont, amit a kamasz szinte kiprovokál, aztán egy életen át emleget, visszaemlékszik rá.
Sokaktól hallottam mostanában, hogy úgy érezték, jönnie kellett „valaminek”. Sok tekintetben olyan szélsőségek felé ment el a világ, olyannyira kilengett az inga, hogy annak nem lehet más következménye, minthogy jön valami tragédia, amely „észhez téríti” az emberiséget. Én hívő emberként inkább a címben jelzett atyai pofont, isteni figyelmeztetést érzékelem a helyzetben.
Az emberiség évezredek alatt eljutott oda, hogy „mindent” megismerni, tudni vélt, minden anyagot felfedezett, a legapróbb részecskét is, minden fizikai, kémiai, élettani mechanizmust kiismert, leírt, feltárt. Mindent előállít, még húst is növényből, a legtöbb betegségre tudja a gyógyírt. Megismerte a testi folyamatokat és a lélektani mechanizmusokat. Mindent tud hát, amit a felnőttkor küszöbére jutottnak tudni kell. És az öntudata is megvan hozzá, hiszen azt hiszi, hogy mindent tud. Sőt, pökhendiségében többet vél tudni, mint az Atya. Meg akarja határozni az emberi élet elejét és végét. Teremt és véget vet az életnek, életet ad és elvesz. Megmondja, hogy ki a nő és ki a férfi, hogy mi a házasság És még nagyobb szabadságot követel! A kamasz az arcába vágja az Atyának: én jobban tudom, mint te! Ne korlátozz a Te rendeddel! Azt csinálok, amit akarok!
Ez persze a személyiségfejlődés része. Vagy elbukik vagy tanul belőle és érik, fejlődik és valóban felnőtt lesz.
Hat dolgot érzékelek mostani „pofonunkban”, amelyben túlzásba estünk, és most megkapjuk a magunkét. Kérdés: tanulunk-e belőle?
- Az első a teremtésbe, az élet adásába és végébe való beavatkozásunk: klónozás, génmanipuláció, lombikprogram, eutanázia – modern kori Bábel tornya. El akarjuk venni Istentől az élet-adás és elvétel monopóliumát. Szinte istennek képzeljük ezáltal magunkat és most egy egyszerű betegség uralma alatt tart minket, a XXI. századi orvosi technológia ellenére is tömegek halnak bele.
- A második az a hitünk, hogy már minden természeti folyamatot ismerünk, tudunk és uralunk, kézben tartunk. Egy nanoméretű, önálló élőlénynek nem nevezhető valamit sem tudunk uralni, kifog rajtunk!
- A harmadik a szabadság végletekig való istenítése, bálványozása, mintha ez lenne a legfőbb érték, a legmagasabb rendű jó. És most egy csapásra korlátozva van mindenkinek a szabadsága, és semmi mást nem tehetünk, minthogy beletörődünk, elfogadjuk.
- A negyedik az emberi jogok szintén végletes „túlhúzása”, amely miatt Európa belefullad a GDPR adatlapok és engedélyek tengerébe. Most egyszeribe röhejesnek tűnik az egész, amikor megmondják nekünk, hogy mikor hova mehetünk, megfigyelhetnek, korlátozhatnak, sokkal kisebb lett a szabadságunk, mint azelőtt. és ezt megint csak elfogadni tudjuk.
- Az ötödik az individualizmus extrém méretűvé válása, a közösségben való létezés helyett az ÉN és csakis az ÉN mindenek fölöttivé helyezése, az önzés totális kultúrája. Most az jár jól, aki közösségbe ágyazva létezett eddig is, akinek vannak működőképes kapcsolatai és széles a kapcsolati hálója. Aki „adott” eddig, az most „kapni” is fog. A csapból is az folyik, hogy fogjunk össze, segítsük egymást. De hogyan, ha eddig csak magunkra figyeltünk?
- A hatodik a túlzásba esésünk az élmények hajszolásában is, az élményparkok és wellness karácsonyok, a minden-percben-történjen valami érdekes sürgető kényszere, egyáltalán a minden-wellness kultúra. Most aztán szinte minden élménytől megfosztva kénytelenek vagyunk beszélgetni, játszani, ad absurdum rápillantani a könyvespolcunkra(már akinek van). Most sokáig nem fog történni minden percben valami érdekes, lehiggadunk és lelassulunk.
Szinte mindenre pofon jött, amit túlhajtottunk, eltúloztunk, fittyet hányva a mértékletesség bibliai erényére. Nagy kérdés, hogy tényleg más lesz minden már ezután, ahogy sokan mondják? Ért az emberiség az „atyai pofonból”?
Kovács Zsófia
kép: Pieter Bruegel the Elder – The Tower of Babel (Vienna) – Google Art Project
https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1bel_tornya_%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9se#/media/F%C3%A1jl:Pieter_Bruegel_the_Elder_-_The_Tower_of_Babel_(Vienna)_-_Google_Art_Project.jpg
Kedves Zsófi! Teljes egészében egyet értek a leírtakkal ,a mi korosztályunk,követni sem tudta ezt a folyamatot ,csak éreztük,hogy nem jó felé megy a világ.Nagy árat fizetünk,most ezért.Az Embereknek tanúlniuk kellene belőle.Áldás Békesség
Egyetértek, amit Zsófi remekül összefoglalt, úgy mondanám: a XX-ik századi Európai és Észak Amerikai ember omnipotensnek képzelte magát technológiai sikerei és a világ anyagi forrásainak koncentrációja nyomán. A világ többi részén élők ugyan másképp gondolkodnak, de már “meggyőztük” őket, hogy a mi utunk a helyes, próbálnak minket követni. Nem hiszem, hogy a vírus ezen a szakadékba vezető “növekedési” értéktévesztésen sokat változtatna, nem hiszem, hogy az emberek rövid idő alatt belátnák, hogy a több pénz helyett a több “emberibb” élet válik vezéreszmévé. Bizonyos, ha így folytatjuk, nem a vírus, hanem a nyomor és gazdagság összecsapása tizedeli majd meg az emberiséget a vírusnál sokkal durvábban. Talán ebből tanulunk majd.
Had mondjak egy példát. Még a gyülekezeteket is úgy mérjük, hányan vannak a templomban. És nem úgy, hány ember szeméből gördült ki könny vagy hány arcán derült fel mosoly kifelé jövet. Még mi sem tértünk a helyes útra. De legalább igyekszünk.