Kedves Testvérek!

A böjtről szeretnék néhány gondolatot mondani, úgy, hogy valójában tudatosan én ezt nem gyakoroltam, ill. ennek csak az ételmegszorításokra vonatkozó részét a családi beidegződések miatt.

1953 ban születtem református családban. Édesapám édesanyja azonban katolikus vallású volt. Így az akkori szokásoknak megfelelően édesapám leánytestvérei a római katolikus egyházba kereszteltettek. Két nagynénémmel (akik nem voltak házasok szoros kapcsolatot tartottunk, csaknem mindennap találkoztunk. Ilonka nagynéném szinte a nevelőnő szerepét töltötte be az én és húgom éltében. Ebből és az akkori kor szegénysége, és a húsboltok korlátozott kínálata miatt, hús csak egy héten kétszer került az asztalra, vasárnap és csütörtökön, így pénteken általában mi sem fogyasztottunk húsételt. Amire még emlékszem, hogy a nagyhéten nem hallgathattunk kabarét és tánczenét.

Mi is a böjt? A bibliai lexikon meghatározása szerint: Bizonyos ételektől, vagy mindenfajta táplálkozástól való időleges tartózkodás kultikus (vallási) céllal. Gyakran kiegészíti a nemi élettől való tartózkodás is, (1Kor.7,5)

Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy Isten hol parancsolja meg a böjt gyakorlatát, akkor erre nem találunk választ. Csak egy helyen találkozunk azzal, hogy Isten megparancsolja népének, hogy sanyargassa meg magát, ez pedig az évenként bemutatott engesztelő ünneppel kapcsolatos rendelkezésekben található, a 3Móz 16,29. 31. verseiben. De még ez az igehely sem teszi teljesen egyértelművé, hogy mit is jelent a megsanyargatás, azaz, hogy milyen mértékű a böjt, mit szabad enni és mit nem. Ez azt jelenti, ha valaki mindenféle lelki cél nélkül csak megtartóztatja magát és bizonyos fajta és bizonyos mennyiségű ételt, megvon magától az nem böjt, mert ezzel nem dicsőíti Istent. Ezt nevezhetjük fogyókúrának, amelynek célja a testsúly csökkentése.

Annak ellenére, hogy a böjt előírása nem szerepel a törvények között, Izráel népe gyakran gyakorolta azt.

Így Mózes, Nehémiás, Dániel böjtöltek amikor imádságban keresték Isten akaratát, vagy éppen Keresztelő János és tanítványai, akik meg is kérdezték Jézust, hogy az ő tanítványai miért nem böjtölnek.

Ha a fenti bibliai szereplőkről elolvassuk a róluk írtakat a Szentírásban, abból világosan kiderül, hogy a böjtöt, nem tartották önmagában, hanem az mindig kiegészült, valamilyen más cselekedettel (imádság). Úgy is mondhatjuk, hogy a böjtnek célja van.

Három ilyen fő cél létezik:

• Testünk és énünk megfékezése, azaz az önuralom. Mindig csak magunk körül forgunk a testünket kényeztetjük különféle módon, a lelkünk ápolására az Istennel való kapcsolatra már nem marad hely és idő az életünkben. A böjttel végül is helyet csinálok a lelkieknek.
  Istennek átadom az Őt megillető első helyet, a második hely az embertársé (felebarát) korlátozom a magam igényeit és segítek annak, akinek szüksége van rá. Ezt elérhetem bizonyos ételek megvonásával, vagy minden olyan tevékenység korlátozásával, ami elválaszt a lelkiektől,-Istentől. TV, Mobiltelefon, stb.
• A második célja a böjtnek, hogy segít a hosszabb, kitartó imádság gyakorlásában.
  Isten azért akarja, hogy időnként böjtölve imádkozzunk, mert ha lemondtunk egy bizonyos időre az étkezésről, vagy, egyéb rajtunk uralkodó tevékenységről, akkor így figyelmesebbek és kitartóbbak lehetünk az imádságban. A böjt tehát segít az Úrra való figyelésben.
• Harmadszor pedig a böjt segít kifejezni az őszinte bűnbánatunkat Isten előtt.
  Amikor Izrael népét bűnei miatt háborúval és különböző természeti csapásokkal sújtotta akkor az ország egyházi vezetői legtöbb esetben böjtölésre, és őszinte bűnbánatra szólították fel a népet. Így bánták meg bűnüket az Izraeliek, amikor Sámuel idejében a filiszteusok visszaadták a szövetség ládáját. „Összegyűltek tehát Micpában, vizet merítettek, és kiöntötték az Úr előtt. Böjtöltek azon a napon, és ezt mondták: Vétkeztünk az Úr ellen!”  (1Sám 7,6.) 

A pogány Ninive-béliek is böjtöltek bűnbánatukat kifejezve, rettegve az elközeledő ítélettől, amelyet Jónás hirdetett. (Jón 3,7-8.).

Tehát nem csak nekik, hanem nekünk is adatott az őszinte bűnbánat kifejezésére a böjt, de hangsúlyosan Isten előtt, nem pedig emberek előtt.

A böjttel kapcsolatban még ajánlom  a testvéreknek a Bibliából az Ézsaiás 58 elolvasását, ahol Isten elmondja, hogy mi hogyan böjtölünk, és Ő milyen böjtben gyönyörködik

A nagyböjt

A héthetes böjt a húsvéti ünnepkör része. A hamvazószerdával kezdődő és nagyszombatig tartó időszak.

A kereszténység korai szakaszában Jézus feltámadásának ünnepén, húsvétkor nemcsak úrvacsorát vettek a Krisztus-követők, hanem ekkor tartották a keresztelést is. Így a böjti időszak a keresztelési előkészület – felkészülés, megtisztulás, tanulás – időszaka volt. A gyülekezet egésze imádkozással, böjtöléssel, bűnbánattal kísérte, támogatta a keresztelésre készülőket.

Napjainkban is a lelki felkészülés a Nagyhét három jelentős állomására vonatkozik, ahol nagycsütörtökön az Úrvacsora szereztetését ünnepeljük, Nagypénteken emlékezünk Jézus szenvedésére és halálára, és húsvét vasárnap pedig dicsőséges feltámadását ünnepeljük mely megnyitja számunkra is a lehetőséget egy új életre. Adja az Úristen, hogy mi is lelkileg felkészülve tudjunk ünnepelni.

Imádság

Drága Teremtő Istenünk!

Dicsőítünk Téged, hogy megteremtetted ezt a gyönyörű Földet és létrehoztad rajta az emberiséget.

Köszönjük, azóta is fenntartod és őrződ a földet, sokszor a mi ellentétes irányú tevékenységünk ellenére is. Köszönjük, hogy elküldted szent fiadat közénk.

Drága Jézusunk! Köszönjük, hogy megüresítetted magad, szolgai formát vettél fel és engedelmes voltál a kereszthalálig. Magadra vetted bűneinket, így haláloddal bűnbocsánatot nyerhettünk. Harmadnapra feltámadtál a halálból, aminek kb. 500 ember tanúja is volt. Ezzel bizonyítottad számunkra, hogy a halál nem végállomás és lehet folytatás a mennyben a benned hívőknek.
„Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, mert igen óhajtunk”, hogy az elkövetkező nagyhéten méltóan tudjunk készülni az ünnepi alkalmakra és az úrvacsorai alkalmak során a Veled való találkozásra.

Ámen

Csordás János András
Presbiter