Kedves Testvérek!

 

Életem nehéz idejét élem. Az Úr megvigasztalt és ezt megosztom, hátha ez más, bajok között vergődő testvért is megvigasztal.

Édesapám tavaly december végén meghalt, reményem szerint az Úr kebelén pihen Édesanyámmal együtt. Hosszan, türelemmel viselte a sokféle betegségét. Az ápolás mellett a felelősség terhe volt a legnehezebb számomra: helyesen dönteni az állapotával, a kezelésekkel kapcsolatban. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy adott olyan embereket, akik minden értelemben segítettek, mellettünk álltak a nehéz időkben, nehéz helyzetekben.

Köszönöm a gyülekezet lelkészének, vezetőinek, a testvéreknek, köszönöm a rokonaimnak, barátaimnak, szomszédaimnak!

Örülök, hogy ennek a gyülekezetnek lehetek a tagja!

Nem könnyű segítséget kérni és elfogadni, de olyan helyzetekbe jutottam, amikor önerőből nem ment tovább. Ismerek olyan hívőket (és nem hívőket is), akik a szükséget látva meg sem várják a kérést, már ajánlják is a segítséget. Remélem, én is ilyen hasznos eszköze lehetek az Úrnak!

Édesapám halála után további nehezítések következtek. Többféle egészségügyi problémám tört felszínre és átmeneti egzisztenciális gondok is adódtak. Ezek az események, meg az életkorom is arra ösztönöztek, hogy számot vessek eddigi életutammal. Nem találtam derűsnek az összképet. A háttérben a koronavírus további fenyegetése és a korábban elképzelhetetlennek tűnő háború mindenre kiterjedő valós veszélye áll.

Ilyen terhekkel jutottam el húsvétig. Az lett hangsúlyos húsvét csodájából, hogy amikor már minden teljesen reménytelennek és a lehető legrosszabbnak látszott, akkor jött el az Úr csodája, akkor támasztotta fel szeretett Fiát, Jézus Krisztust. Számomra ebben az a vigasztaló, hogy az én életemben is a reménytelennek tűnő helyzetek után következhet a teljes szabadítás.

Pál apostol az 1 Tim.1,11-es versében Istent boldognak nevezi („Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium…). Isten boldog és szerető Atya, tehát engem is boldoggá akar tenni – minden körülmény ellenére. Hiszem, hogy meg is fogja ezt cselekedni: földi életemben és az örökéletemben, vagy csak az örökéletemben boldoggá fog tenni.

„… és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé …” Jel. 21,4

Budavári Éva

 

kép: Stefi