Énekeljetek minden népek…

„Cantate Domino canticum novum…”, így kezdődik a 96. zsoltár a latin Bibliában.

„Énekeljetek, minden népek, / Új éneket az Úr Istennek!
E földön őnéki minden / Dicséretet énekeljen,
Jóvoltát hirdesse mindennek.”

Énekhangunk a Teremtő külön adománya. Ez a zenei hang, illetve dallam úgy keletkezik, hogy a tüdőből kiáramló levegő rezgésbe hozza hangszálainkat. Fontos megállapítás, hogy az éneklés a jobb agyféltekénk tevékenységén alapul, amíg a beszéd többnyire bal agyféltekés. A bal agyféltekénk felelős a logikus, racionális, analitikus gondolkodásért,  a jobb a kreatívabb, képzelőerőt igénylő, holisztikus gondolatokért. A bal féltekénkkel beszélünk, írunk, olvasunk és számolunk, elemzünk és érvelünk, míg a jobb agyféltekénkkel éljük át az érzelmeket, rajzolunk, hallgatjuk és élvezzük a zenét, látjuk az összefüggéseket. Ez lehet az oka annak, hogy azok, akik agyvérzés, stroke után vannak, gyakran beszélni ugyan nem tudnak, de énekelni igen.

„Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre-fegyelemre szoktat” – így összegezte gondolatait valamikor Kodály Zoltán. A világhírű magyar zeneszerző és zenetudós még nem támaszkodhatott kísérleti eredményekre, de meggyőződéssel vallotta, hogy a zene jelentős hatást gyakorol az emberi lélekre és a személyiség fejlődésére. A nemzetközi kutatások azóta széles körben igazolták Kodály gondolait, különösen a közös éneklés jótékony hatásait pl. az időskori demencia megelőzésére, a testi-lelki jóllét megőrzésére, a stresszhatások leküzdésében és az érzelmek szabályozásában. Akik együtt énekelnek, azok az adott közösséghez tartozónak érzik magukat, és ez a szociális aktivitás önmagában is jelentős. A szórványban élő magyarság identitásának megőrzésében a keresztény egyházaknak a zsoltárok és dícséretek éneklésével, ill. a tánccsoportoknak és az énekkaroknak nagy szerepe van.

Az éneklés keresztény kultúránk része, de mondhatni jellemzője. Hitvalló őseink nem csak az Isten házában énekeltek, hanem bárhol, ahol alkalom volt az örömre, bánatra, vagy a hálaadásra. Az énekhang mindenkinek a saját hangszere, de a közösségi éneklés egyrészt fizikai aktivitás, másrészt maradandó közösségi élmény.

A zene és az éneklés gyermekkorom óta elkísér. Bár elsősorban a nők ajkáról-, a mi családunkban gyakran hangzott fel zsoltár. Ma már furcsa, hogy akkor időmérték nélküli, üres fejű kották szerint húztuk, nyújtottuk énekeinket (néha még ma is beletévesztek a ritmikus éneklésbe). Papgyerekként édesanyám mellett az orgonánál énekeltem végig az istentiszteletet, később volt kis kórusunk is. Az egyetem alatt nagy budapesti egyetemi énekkarban énekeltem remekműveket, külföldi turnékon is, de ha kellett, mozgalmi dalokat fújtunk nemzeti ünnepeken. Nagy örömömre, új nevet és lendületet kapott gyülekezetünkben a Szombati Gyula Kamarakórus, ahova szívesen járok. Mindannyian érezzük az éneklés lelket és hitet erősítő hatását. Kórustársam hívott, így néhány hónapja csatlakoztam az egyik kerületi amatőr énekkarhoz, amelynek a neve Missio Cantorum (Éneklés Küldetése). Gyakran lépünk fel elsősorban egyházzenei kórusművekkel kerületi templomokban, mint legutóbb a Liszt-kórussal közösen a gyönyörű, új, rákoskerti Makovecz-templom, ill. a különleges akusztikájú 800 éves Ócsai Műemlék Templomban.

Pál apostol és Silas a római börtönben énekeltek, mikor a cellák kinyíltak, a bilincsek lehullottak (Apcsel 16, 25).

Dávid király nevéhez kötődik 150 zsoltárunk, amelyek egy részét maga írta. A zsoltár egyfajta verses imádság, himnusz, amelyet az őskeresztények pengetős hangszeren kísérve énekeltek.

Az un. Genfi Zsoltárok egy részének többszólamú feldolgozása, valamint református dicséreteknek neves szerzője Claude Goudimel  francia hugenotta lelkész (16. század). Ezeket mi is, és más protestáns felekezetek is éneklik világszerte. Szerzőjük a párizsi, un. Szent Bernát-éjszakai protestánsellenes merényletek áldozata lett (1572. augusztus 24).

17. Zsoltár “Énekelni fogok az Úrnak egész életemben, dicséretet énekelek Istenemnek, amíg élek”.

18. Zsoltár “Dávidtól. Énekelek a te szeretetedről és igazságodról; neked, Uram, dicséretet zengek.”

Sokszor olvassuk a Szentírásban, hogy énekeljünk az Úrnak, hogy új énekkel imádjuk Őt, hogy énekelve lépjünk be az Ő jelenlétébe. Ezek a parancsok újra és újra megismétlődnek. Az éneklés alkalmat ad arra, hogy emlékezzünk az evangéliumra, tiszteljük Istent, hálánkat fejezzünk ki áldásaiért. Az éneklés érzelmileg is összeköt minket Istennel, és lehetővé teszi számunkra, hogy kifejezzük iránta érzett szeretetünket – olvasom valahol a szép mondatokat.

Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus (Magyarok Zsoltára) című, zenekarra, énekkarra és tenor szólóra írt művét 1923-ban mutatták be Buda és Pest egyesítésének 50. évfordulójára, a világháború és Trianon árnyékában. Szövegként Kecskeméti Végh Mihály (1560) az 55. zsoltár korabeli szabad fordítása szolgált.

Néhány részletet kiragadva, Dávid király énekli,

Istenem Uram! kérlek tégedet
Fordítsad reám szent szemeidet,

…ellenségei miatt bánkódik és így panaszkodik,

Hogyha énnékem szárnyam lett volna
Mint az galamb, elröpültem volna
Hogyha az Isten engedte volna
Innét én régen elfutottam volna.

…de az Úrba vetett bizodalmunk kell, hogy megerősítsen bennünket,

…Te azért lelkem, gondolatodat
Istenben vessed bizodalmadat
Rólad elvészi minden terhedet
És meghallgatja te könyörgésedet.

…majd a kórus zárja a hatalmas művet:

…Az igazakat te mind megtartod
A kegyeseket megoltalmazod
A szegényeket felmagasztalod
A kevélyeket aláhajigálod.
 

Számtalan, nagyhatású keresztény szövegű dallamot ismerünk, amelyeket milliók énekelnek. John Newton rabszolga kereskedőből lett lelkész költőtársával minden istentiszteletre új éneket írtak Amerikában az 1700-as években. Ezek egyike volt az Amazing Grace (Csodás kegyelem), melyről nem gondolhatták, mekkora pályát fog befutni. Az újkor egyik legnagyobb hatású egyházi dallama, bejárta a világot, számos fordításban éneklik templomokban, temetéseken, sok-sok ember tért meg hangjaira és szövegére. Megszámlálhatatlan nagysikerű előadóművész tűzte műsorára, mint Elvis Presley, Luis Anstrong, Rod Stuart, Nana Mouskouri, Andrea Bocelli stb. A Rákoskeresztúri Református Gyülekezet un. Kiegészítő Énekeskönyvébe is bekerült (50. szám alatt) Láncom lehullt magyar címmel.

Nekünk magyar reformátusoknak talán legkedvesebb ősi énekünk, himnuszunk a 90. zsoltár „Tebenned bíztunk eleitől fogva…”:

…Szolgáidon láttassad dolgaidat,
Dicsőségedet ezeknek fiain!
Add értenünk felséges hatalmadat,
Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten!
Minden dolgunkat bírjad, forgassad,
Kezeink munkáit igazgassad!

Ne szégyelljük használni ezt az Isten-adta tehetségünket, hogy tudunk énekelni. Nem kell hozzá különleges hallás, énekhang, kotta-ismeret. Kodály szerint közösségben mindenki tud énekelni, ha figyel a zenére és figyel a másikra. Biztosan előfordult már mással is, velem gyakran, hogy egy-egy dallam megragad a fejemben és akár napokig vissza-visszatér, mint egy sokat ismételt imádság. Szent Ágostontól származik a mondás. „… aki énekel, az kétszer imádkozik.”

„Krisztus igéje lakozzék bennetek gazdagon, tanítva és intve egymást minden bölcsességgel, zsoltárokat, himnuszokat és lelki énekeket énekelve, hálaadással a szívetekben az Isten előtt.”( Kol 3,16)

Ui.: Közben lelkészünktől, Zoltántól születésnapi üdvözletet kaptam (tudom, hogy Claudia testvérünk kezemunkája), benne egy megható, kedves, ideillő Füle Lajos idézettel:

„Szeretnék énekelni Néked,

Uram, nyisd meg ajkamat…

hadd zengjem el, hogy megtalált ott

s békére lelt szivem…

Szeretnék énekelni Rólad

halálig engedelmesen.”