Bibliai gondolatok járvány és karantén idején

 

Az elmúlt hónapok fájóan igazzá és időszerűvé tették Kálvin János gondolatait az emberi élet törékenységéről: „Az emberi életet számtalan rossz ostromolja, s ezek mindegyre halállal fenyegetik. Nem kell messzire mennünk: testünk ezernyi betegség gyűjtőhelye, sőt, eleve magában rejti és táplálja a betegségek okait; bármerre forgolódunk, mindenüvé magunkkal hurcoljuk pusztulásunkm megannyi formáját életünket voltaképpen halál hálózza be.” (Tanítás a keresztyén vallásra 1.17.10) A Biblia nagyon világosan leírja, hogy a bűneset óta az emberi élet velejárója és folyamatos fenyegetése a betegség, amely „kis halálként”, halandóságunkra és esendőségünkre, valamint folyamatos Istenre szorultságunkra figyelmeztet. Nagyon sok történetet olvashatunk benne járványokról és betegségekről, amelyeket a Biblia emberei Dávidtól Jóbon át Ezékiásig nagyon sokféle módon éltek meg és értelmeztek. Néha Isten büntetéseként, néha az Istenhez fordulás lehetőségeként. Három ige alapján három lehetséges válaszra szeretném felhívni a kedves Olvasók figyelmét. 

 

1. Először is a betegség lehetőség teremt arra, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel. Mit féltünk igazán, és miben remélünk oltalmat találni? A zsoltáros így válaszol erre: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe, ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.” (Zsolt 46,2-4) 

 

2. Másodszor, a betegség képessé tesz arra, hogy ezernyi más elfoglaltságunkat és „halaszthatatlan dolgunkat” félretéve igazán keressük az Urat. Jósafát király, amikor megtámadták Júdát az ammóni és moábi seregek, ezekkel a szavakkal imádkozott az Úrhoz: „Ha majd veszedelem, fegyver, ítélet, dögvész vagy éhínség tör ránk, megállunk ez előtt a templom előtt és te előtted, mert a te neved ebben a templomban van; és ha segítségért kiáltunk hozzád nyomorúságunkban, hallgass meg, és szabadíts meg minket!” (2Krón 20,9).

 

3. Végül, a betegség kipróbálhatja a hitünket, és bebizonyíthatja, hogy a reménységünk nem „csalfa vak remény”, hanem valóban biztos kőszikla. Péter apostol írta ezt: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre… Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre.” (1Pt 1,5-7)

Pecsuk Ottó