Elment megint egy közülünk ma hajnalban.

Különleges színe volt közösségünknek. Verselt, táncolt, kacagott, panaszkodott, versesköteteit hozta büszkén és ilyentájt mindig hozott a cseresznyéjéből.

Készült elmenni. Verseiben kibeszélte minden örömét, baját, félelmét, múltját, sérelmeit, vágyait, büszkeségeit. Ami történt, rimekbe foglalta. Még utolsó rímeit karácsonykor az idősek vendégségén elmondta… 

Utóbbi időkben nagyon gyorsan hagyta el fizikai- és szellemi ereje. Nehezen viselte. Nemrég még kötete jelent meg, nemrég még elküldte az alább található versét… Még utoljára kacagott a viccemen… Zaklatott lélekkel küszködött… Reméljük, megbékélve ment el…!

Versével búcsúzunk tőle:

 

GYÁSZBESZÉD 2.

Akiről szól, az még élő,

Bár a kaszás érte is jő!

Két élet közt Ég és Föld van,

Ott az Áldás, itt Átok van!

 

Ez a másik, aki még él,

Földi bajok közt nem remél,

Pokol volt hosszú élete,

Lehet, a véletlen tette?

 

Gyenge vagyok, mint falevél

Melyet erőtlen pörget a szél.

De vidám is, mert csodás ősz,

Minden szépséget leköröz

 

Mutatja még színét javát,

Az elmúlt év búját, baját

Aztán következik a tél,

Majd a Tavasz új dalt zenél

 

Mint az akkum, lemerültem,

Élettelen elterültem,

Meglepődni sem volt időm,

Érzékeny búcsút sem vett ő!

 

Pont ugyanúgy, mint akartam,

De én munkámat itt hagytam.

Szívem fáj a Társaimért,

És minden ismerősömért!

 

Ti voltatok a Családom, 

Itt gyarapodot tudásom.

Hálát adok Jó Atyámnak,

Adott időt a munkámnak!

 

Hálás vagyok Nektek Társak

És a bűbájos Múzsámnak.

Vittétek gondolataim.

Viszont látás Kedveseim!

 

Falevelek vidám tánca,

Utaztat egy más világba.

Tele virág-kísérettel,

Karon fogva Természettel!

 

Budapest, 2019. október 31

 

Tisztelettel,

sóskuti zoltán