“Mivel…ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradtsággal élj belőle egész életedben!

…. Bizony por vagy és vissza fogsz térni a porba!” 1Móz. 3,17.19b.

“Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.” 2Kor. 5,21.

“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ján. 3,16.

Elvégeztetett! Készen van mindenki számára, aki hittel és töredelmes, bűneit felismerő, azokat megbánó szívvel jön a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunkhoz. Ő elérhető minden, bűnei alatt megfáradt és megterheltetett, lélek számára. Krisztus, ha hozzá fordulok, megnyugvást ad, el nem küld. Megtanít arra a titokra, hogy a tőle tanult szelídségben és alázatban erő és bátorság lakozik és azt a csodát fogjuk megtapasztalni, hogy nála nyugalmat talál megterhelt, megfáradt szívünk/lelkünk. 

Krisztusban van a mi igazságunk, Ő a mi utunk és örök életünk! Isten ajándéka az, hogy Krisztus által mehetünk az Atyához és lehetünk Isten gyermekei hit által. Ez a hit – melyet úgy jellemeznék, hogy lelkünk érzékszerve (szem, fül) és karja egyszerre – segít meglátni/meghallani és megragadni a mi Urunkat, üdvözítő Jézus Krisztusunkat. Hitünkből pedig új(já született) élet fakad, melyet a Szent Lélek vezérel, és amelyben megváltozott akarat van, és e megváltozott – “Krisztushoz igazított” – akaratból olyan élő cselekedetek származnak, melyek iránya/törekvése az Istennek dicsőséget adni (szeretni Őt teljes szívünkből) és a felebarátaink javát keresni (szeretni felebarátainkat, mint magunkat). Mindez csak úgy valósul meg, ha Krisztusban maradunk és az Ő tanítását (parancsolatait) megtartjuk. Erre is utal a mi Urunk azon tanítása, hogy nélküle semmit nem tehetünk, mely igazságot a szőlőtő és szőlővessző példájával szemlélteti nekünk: ahogyan a szőlővessző sem teremhet gyümölcsöt egyedül, csak ha a szőlőtőn marad, úgy mi magunk sem tudunk a magunk erejéből megváltott, gyümölcsöző életet élni, csakis benne maradva, az Ő lelke vezetése által. 

Krisztus tehát eljött a földre, hogy az Istennek engedetlen, tőle elszakadt embert (amilyen én is vagyok), akit a kívánságai, engedetlensége (bűnei) elszakítanak Istentől és emiatt a lelki halál állapotában van, megváltsa, a Krisztusban való hit által megtartsa, Szent Lelkével vezesse “azon az úton, amin járnia kell”, tömören fogalmazva: örök élettel ajándékozza meg. Mindez a váltság, mely Isten ajándéka, Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása révén lett az enyém kegyelemből, hit által; mert úgy szeretett Isten, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha hiszek Őbenne, el ne vesszek, hanem örök életem legyen. 

“…növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” 2Pét. 3,18.

Ámen

Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!

Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!

Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, 

megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.

Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.

 

Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.

Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.

Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.

Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.

Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket.

Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz.

Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.

Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.

Ha végig söpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.

De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; 

azokkal, akik megtartják szövetségét, és arra törekszenek, hogy teljesítsék rendelkezéseit.

Az Úr a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.

 

Áldjad, lelkem, az Urat!

Oláh Attila  
Presbiter