Mai “élmény” – okulásképpen

Egy szomszédom temetésére kellett elmennem ma. A Szt. Pál Katolikus Templomban gyűlt össze a végtisztességet tevő család., ismerősök. A templom hátsó traktusában kellett leülni.

Tapasztalataim:

• Mindenki egymás mellett ült, zéró távolságra.
• Maszk a jelenlévők kb. 80%-án volt (ami nem rossz arány a megszokotthoz képest, de elég egy beteg, és már minden hiába – hiszen a maszk viseléssel másokat védek magamtól, nem magamat!). 
• A maszkot viselők fele csak a szájára tette vagy csak az állára.
• A pap (aki egyébként csodálatosan, Evangéliumot hirdetve, nagyon meggyőzően, tisztán beszélt) a szertartás egyetlen pontján sem viselt maszkot.
• Kesztyű senkin nem volt.
• Fertőtlenítő nem volt kirakva.

Mindezzel nem az ottani plébániát akarom bírálni – hiszen a legnagyobb tisztelettel és hálával gondolok rájuk. Az emberi fegyelmezetlenséget, önzést, a tűrés hiányát, az egyén vélt szabadságát (a közösség kárára) szerettem volna bemutatni.

Igen, sokfélék vagyunk – ahogy ezt már elmondtam, értéknek látom -, nem egyformán gondolkozunk a járványról sem. Ennek nyomán a reakciónk sem ugyanaz.

Nekem mint lelkipásztornak, azokat kell védenem, akik komolyan félnek a fertőzéstől – ezért mások vélt szabadsága nem mehet az ő kárukra. (Megjegyzem, könnyű az együttérzés, mert én is az óvatosabbak közé tartozom, és ezt vállalom.)

Na ezért vannak kérdőjeleim a templom- illetve temető nyitással kapcsolatban… A keleti népek fegyelmezettek, a közösség fontosabb, mint az egyén, számukra. A mi kultúránk, amiben felnőttünk, sajnos ennek ellenkezőjét mélyítette el bennünk…

(Az urnatemető megnyitására nézve a Presbitérium egyöntetűen arra jutott, hogy arra a templom megnyitásával egy időben kerül sor.)

Szomorú szívvel írtam le e sorokat, okulásként, azzal a reménységgel (még ha vannak is kétségeim sajnos), hogy, amikor mi megnyitjuk végre a templomot (ami mindnyájunknak vágya – nekem is), köztünk másképp lesz, mint a fent leírtakban beszámoltam. Egyelőre sajnos csak a képernyőkön át találkozunk Pünkösd vasárnap és hétfőn – ennek ellenére “csakazértis” megélt ünnepet kívánok mindenkinek!

Féltő Szeretettel: sóskuti zoltán lelkipásztor

ui: a végére egy szóvicc közös nevetésünket szolgálva… bizony ilyen félreértések vannak… 🙂

vicces fénykép: egy Facebook, “Ez a mai szóviccem”-csoportból