A Menny Istene

Zsolt 19, 1-7

“1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. 3 Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. 4 Nincs szó, és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, 5 mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak, 6 amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján. 7 Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.”

Mennybemenetel ünnepe van. “Hol van a Menny?” – kérdezzük. Az egyik legigazabb (és persze kíváncsiságunkat ki nem elégítő) válasz ez: “Ahol Isten van” (vagy “Ahová Jézus ment”). Nincsenek térképeink, fényképeink arról, milyen Odaát. A Jelenések könyve, Jézus egy-egy mondata, példázata sem helyszínleírás. Az ószövetségi embernek még ennyi “információ” sem volt az Odaátról. Mégis hitték, vallották, hogy nemcsak ez a csodálatos világ beszél Teremtőjéről, hanem arról is zeng a zsoltár, hogy Isten “kezének munkájáról beszél a Menny”.

Milyen lesz hát a Menny? Ott lesz Jézus! Máris jó! Ugyanaz alkotta meg, aki a Földet: nem lehet akkor rossz! Ja, és ott nem lesz betegség (például korona vírus), jajkiáltás, fájdalom, gyász, bűn és halál. Hát akkor…, akkor az nagyon de nagyon jó lesz! Ott már Nap sem lesz – mert Isten dicsősége ragyog be mindent. Valami egészen gyönyörűséges lesz!

Mennybe ment Urunk! Azt ígérte, hogy az övéinek helyet készít, hogy, ahol Ő van, ott legyenek ők is. Az egek már beszélik, a mennyei seregek is: hirdetik Isten dicsőségét. Készüljünk mi is, áldjuk az Úr nevét mindazért, amit látunk, amit már látunk – és azért is, amit majd látni fogunk!

IMÁDSÁG: Mennyei Atyám, köszönöm kezednek minden munkáját – földit és mennyeit -, növeld a hitem, hogy túlcsorduljon a dicséret, hadd zengjek a teremtett világgal együtt Neked éneket, minden időben: te vagy a holnapom, Uram! Ámen!

(S.Z.)

Fénykép: Sóskuti Zoltán