Napi Zsoltáros Gondolatok CSÜTÖRTÖK, 2020.03.19.

Hárfáink

Zsolt 137,1-4

1 Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. 2 A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat.  3 Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből! 4 Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön? 

Egy folyóparti ének ez, tele fájdalommal. Milyen jó, hogy ezt is le lehetett írni, benne van a Bibliánkban – ilyen őszintén, ilyen fájdalommal, és gyönyörű költőiséggel. A távoli, romokban lévő templomra gondolnak a babiloni fogságban azok, akik láttak összeomlani mindent, ami kedves nekik, vagy hallottak róla. A fogvatartók pedig “belekóstolnának” a Sion gyönyörű énekeibe. De hogyan lehet ilyen körülmények között úgy énekelni, mint a templomban? Nem lehet öröméneket énekelni a rabság szomorúságában, nem lehet áhítattal zengeni a rabtartók parancsszavára, “mulattatásukra”… 

Nem lehet? Érzelmileg, fájdalmak között nehezen szólal meg a régi ének, az Istent dicsőítő zene. Ám mégis ki kell csorduljon az ének, az ima, mert különben nincs vígasz, csak a harag, a keserűség marad. Az érzelmi vihar ennek kapcsán tomboló kiáltássá lesz e zsoltár végén: “Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél. Boldog lesz, aki megragadja és a sziklához csapja csecsemőidet!” A harag, a bosszút kiáltás érthető emberileg, de van ennél jobb út is.

Az emberi reakció ez – de azért vagyunk Krisztusi Emberek, hogy akkor is, mégis megszólaljon az ének. Ez a hívők daca! Ez, ami Pál és Szilaszt a börtönben énekre indítja – és ahogy dicsőitik Istent, megrendül a börtön, szabadok lesznek, és mindenki őket hallgatja. Ez az, amiért az arénákban énekelni tudtak a keresztyének a vadállatok közé zárva, a vért kívánó nép tombolása közepette is. Jézus megtanított minket arra, hogy “idegen földön”, minden nehezekben is, vegyük le a hárfát és énekeljük a “Sion énekeit”! Milyen érdekes, hogy nekünk pedig mégis zsoltárunk lett ez a kétségek közt kimondott vallomás, a “nem lehet” mégis imává, zsoltárrá, dallá vált! Énekeljünk a bajban, hadd adjon erőt, feloldást, reményt, templom-ízt, hadd hallják mások is! Énekeljünk otthon – úgy, mintha a templomban lennénk együtt!

 

Imádság: Istenünk, “idegen földön”, “ismeretlen folyók” mellett élünk most – de fakaszd fel belőlünk az éneket, hadd dicsérjünk, imádjunk Téged minden körülmények között! Ámen!

(S. Z.)

Kép: Sóskuti Zoltán

One thought on “Napi Zsoltáros Gondolatok CSÜTÖRTÖK, 2020.03.19.

Vélemény, hozzászólás?