KÜLÖNBSÉGET TENNI

Zsolt 1

1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,  2 hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.  3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.  4 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a pelyva, amelyet szétszór a szél. 5 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében. 6 Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Mire figyelek? Mi áll naponta, óránként gondolkozásaim középpontjában? Most, amikor nehéz, amikor jönnek a hírek… Most olyan időket élünk, amikor minden kifelé hívja a figyelmünket. Számok, esetek, statisztikák, tanácsok, jóslatok… Ez a zsoltár arról beszél, hogy a figyelmünk elsősorban Istenre, felfelé, befelé irányuljon. Az Úr törvénye, az arról való elmélkedés, azaz Isten Szava, annak olvasása, az arról való gondolkodás belső lelki mozdulata ez. Ez táplál, ebben van az élet.

A zsoltár a kifelé figyelésre nézve két irányt jelez: a bűnösök tanácsa és útja (élete, életpéldája) illetve a “csúfolódók széke”. Ma is, minden nap, most a nehéz időkben is (annak speciális hatásai mellett) impulzusokat ad, lefoglal minket. Akkor tudom felismerni, mi is a “bűnösök tanácsa, útja” és melyik a “csúfolódók széke” – ha  felfele-befele, Istenre, az Ő Szavára figyelek, abból merítek folyamatosan. Különben nem tudok KÜLÖNBSÉGET TENNI. A különbségtétel képessége (vagy másképp: a megkülönböztetés ajándéka) fontos lelki mozdulat, szükségünk van rá, hogy el tudjunk igazodni. Különösen egy ilyen, hangos, kaotikus világban, mint  a miénk – sőt, mint ez a hét!

A folyóvíz mellé ültett fa képe talán az egyik legszebb, legbeszédesebb kép a Zsoltárok könyvében. A folyóvíz folyamatos motgásban van, újabb friss víz érkezik a forrástól – így a mellé ültetett fának mindig van miből táplálkoznia, lesz gyümölcse! Bár ilyen fák lennénk! Maradjunk ott, ahova Isten ültetett minket, szívjuk magunkba a friss tápláló Igét naponta, folyamatosan. Van miből! Az Isten Szava kifogyhatatlan, folyton áradó! A gyümölcs nem marad el akkor, a mi utunk nem a semmibe vész.

 

Imádság: Urunk, ezekben a nehéz időkben Rád figyelünk, hogy lássunk; segíts, hogy különbséget tudjunk tenni jó és rossz, Tőled való és a rossz között – Hozzád jövünk most éltető, friss, tápláló Szavakért, hogy megállhassunk ezekben a nehéz időkben! ÁMEN!

(S. Z.)