Zsolt 51

„A bűnös tanít?”

Zsolt 51, 11-16

11 Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet! 12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! 13 Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! 14 Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, 15 hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád. 16 Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.

Imádságaink fontos része a bűnbánat. Ma egy ilyen ima áll előttünk. (Érdemes elölről elolvasni!) A bűnvallás után tiszta szívet és erős lelket kér Dávid. Mert tiszta szív és erős lélek nélkül nem lehet messze jutni – főleg spirituális értelemben: akik Istent keresik-szeretik, ezekre szükségük van folyamatosan. Isten “Orcája”, felénk fordulása, jelenléte, Szentlelke létszükségletünk. Szabadítása nélkül nincs (igazán felszabadult!) vidámság. Isten támogatása nélkül nincs bennünk készség az Isten útján járásra. 

Erről a zsoltárról nagyon sok emlékem van. Legfőképpen azért vált fontossá, mert „működik”! Megtapasztaltam, hogy sokszor, mély bűntudatban, levertségben, szégyenben, mennyire eljuttatott az igazi bűnbánatig, felemelt, megvigasztalt, átmosott. Eszembe jut róla a „Teremts bennem tiszta szívet…” kezdetű ifjúsági ének! Azon keresztül csodálkoztam rá a forrására, erre a Dávidtól származó zsoltárra. Aztán Dávid történetére – ami ezen imádság mögött áll (2Sám 12,1-9). Mert leírja mindezeken keresztül a Szentírás, hogy bizony Isten embere is vétkezik. Nem is kicsit! Isten mégsem mond le róla, küldi a figyelmeztetést (itt Nátán prófétán át). Biztat, hogy nemcsak előfordulhat velem is ez, hanem az én szemem-szívem is megnyílhat arra, hogy bizony vétkeztem, nekem is tud fájni, és ebből van kimenekedés!

Először nem értettem, hogy Dávid mindezek után, mégis miként kérheti “egy levegővel” ebben az imában, hogy „hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád” (15. v.). Ez mégiscsak arcátlanság (lehetne ennél durvább szóval is)! Éppen csak most kért bocsánatot, és akkor még ilyen bűn után ő akarja tanítani a többi embert? Egyszer régen, amikor erről a Bibliát éppen felfedezni igyekvő emberekkel próbáltam ezt a zsoltárt megismertetni, váratlanul teljesen „kiakadtak” ezen… Ma már értem, és másoknak is elmondhatom: igen, azért megyünk át minden lelki élményen, hogy amit Istennel átéltünk, azt megfogalmazzuk; vagyis azon kívül, hogy minket épít, másoknak is adjunk belőle. Ilyen a bűn-bűntudat-bűnbánat-megbocsátás-felszabadulás folyamata! Aki ezen egyszer keresztül ment, szeretné a még bűnben lévőket a „kijáratig” elvezetni. Egyszerűen az átélt belső történést akarja Dávid elmondani, megosztani másokkal. Teszi mindezt nagyon őszintén – vállalva mindent, nem „kozmetikázva” –, méghozzá ima-formában. Az imádság az a nyelv, éltető környezet, ahol életünk minden részletét igazán feldolgozhatjuk, s mint egy műhelyben előkészítve tovább adhatjuk…

IMÁDSÁG: Istenem, tiszta szívre és erős lélekre van szükségem – tisztíts és erősíts -, hogy én is tisztaságot és erőt vigyek most oda, ahová helyeztél! Ámen!

(S. Z.)

Fotó: Sóskuti Fanni