Isten oldalán állva

Zsolt 26

1 Dávidé. URam, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az ÚRban bíztam ingadozás nélkül! 2 Vizsgálj meg, URam, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! 3 Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek. 4 Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt. 5 Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé. 6  Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, URam, 7 hangos hálaéneket zengve, felsorolva sok csodatettedet. 8, URam szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét. 9 Ne ragadd el lelkemet a vétkesekkel, életemet a vérontókkal együtt, 10 akiknek a keze tele van gyalázattal, jobbjuk megvesztegetéssel. 11 Hiszen én feddhetetlenül élek, válts meg, és könyörülj rajtam! 12 Lábam biztos talajon áll, áldom az URat a gyülekezetben.

Ez a gazdag ifjú zsoltára? Ilyen lehetett egy farizeus imája? Miféle önigazult ima ez? Van ilyen ember? Milyen ítélkező másokkal! Hogy beszél másokról? Hogy tarthatja magát ennyire különbnek, jobbnak, tisztábbnak?

Furcsa ezt nekünk olvasni. Eszünkbe jut a farizeus és a vámszedő imája, Jézus tanításai, a bűnösökhöz való odahajlása, Pál szavai arról, hogy nincs, aki a törvényt maradéktalanul betarthatná és sok-sok minden… De ez még itt az Ószövetség, egy ószövetségi ember imája, aki őszintén igyekszik Isten útján járni, azon maradni. Aki őszintén igenli a törvényt, és őszintén utálja a bűnt és az engedetlenséget. Istenre néz, Istenre mutat az imádkozó. Ószövetségi módon mondja el, hogy hívő ember, aki Istent és parancsolatait igenli. Ez az alapja életének. Mi újszövetségi módon ilyen bizonyosan igenelnljük Istent, Jézus követését, a hívő életet? Ez a biztos alap nekünk?

A felirat szerint Dávidé. Ismerjük életét. Áldott ember, kiválasztott, tényleg Isten embere. Neki is volt hibája, ő is elbukott. Élete iránya mégiscsak Isten volt, sok jót is olvasunk róla. Ugyanakkor ezt is mondja: “próbálj meg”, “válts meg”, “könyörülj rajtam”. Halljuk meg ezeket is! Tudja azért ő is, hogy Isten ítél felettünk és szükség van könyörületére, az Úr tud kiváltani, megváltani minket. Sőt, azzal kezdi, hogy Isten szolgáltasson neki igazságot, Hozzá menekül, és csupán azt akarja mondani: “én, Uram, a Te oldaladon vagyok, lásd, Te védj meg hát az ellenségeidtől, azok vádjai ellen!”

Így talán közelebb jön hozzánk ez a zsoltár, és részben a mi imánkká is lehet…

Imádság: Uram, Te tudod, hogy szeretlek, a Te utadon szeretnék járni, Hozzád menekülök, Te tudsz mindent elrendezni bennem és körülöttem, Te védelmezz engem! Ámen!