Röviden, tömören

Zsolt 117

1 Dicsérjétek az Urat mind, ti, népek, dicsőítsétek mind, ti, nemzetek! 2 Mert nagy az ő szeretete irántunk, az Úr hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!

Hát ebben nem sok minden van. Ez lenne egy zsoltár, egy imádság? Hogy lehet ilyen kurta zsoltárt külön számozni? Miért van ez így benne a Bibliában? Ráadásul az utolsó mondata is csupán ismétlés…!

Talán azért is, hogy biztasson minket Urunk: a rövid imádság is elég, akár néhány egyszerű szó – ha szívből van. Az imádság “nem kilóra megy”. Jézus ezt mondja a Hegyi beszédben: “Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.”

Miről beszél ez a rövidke ima, “felhívás”. Istenről! Ez azért különleges ima, mert tényleg Isten áll a középpontjában. Meghív Isten dicsőítésére. Azt is megmondja, hogy miért: nagy a szeretete, örökké tart hűsége. Ennyi. A Hatalmas Isten így érintkezik az életünkkel. Ez a lényeg, a summa.

És ez az ima elég. Elég a mai napra. Elég egy életre. Elég arra, hogy ebből erőt, motivációt vegyünk Isten és az emberek felé. Elég arra, hogy figyelmünk fókuszát jó helyen tartsuk. 

Be is fejezem. Már most túl sokat írtam – méltatlanul ehhez a rövid tömör zsoltárhoz. Most te jössz.

IMÁDSÁG: Köszönöm, Uram, szereteted, hűséged, ami ma is kitart – segíts ebből élnem! Ámen!

(S. Z.)

Fénykép: Rembrandt: A tékozló fiú című festmény