Várj!

Zsolt 130

1 Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! 2 Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! 3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor? 4 De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. 5 Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. 6 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. 7 Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. 8 Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.

 

Mindig hajnal előtt van a legsötétebb. Ezt azok értik igazán, akik várták már nem egyszer a szabad ég alatt, hogy megvirradjon. Tudod, hogy el fog jönni, tudod, hogy Isten minden bizonnyal fel fogja hozni rád a Napot. De a percek kínzó lassúsággal telnek, mert közben a természet igazán élni kezd, ez a legjobb idő a vadászatra. Minden nesz, minden reccsenés, minden roppanás az üss vagy fuss reakciógombot élesíti benned, nyilván leginkább futnál. Hiába. Mert maradnod kell és kivárni a reggelt, az őrségváltást, a táborébredést, vagy azt, hogy végre láss te is, és mehess tovább. Bízz hát, eljön a reggel. Várja a lelkem!

Mindig hajnal előtt van a legsötétebb. Mert addigra kimerül az ember. Addigra már oly sok minden van mögötte, amit nem volt idő feldolgozni, kipihenni. Addigra a feszült figyelem zsibbadásra kárhoztat, a felelősség birkózik a kimerültséggel, de egy ponton túl már az is kevés. Kínzó lassúsággal vándorló másodpercek, újabb nesz, újabb adrenalinlöket, újra intenzív, megfeszített figyelem és még mélyebb fáradtság. Az erőm elfogyott. Várom az Urat, várja a lelkem, bízom ígéreteiben! Mindenre van erőm Krisztusban.

Mindig hajnal előtt van a legsötétebb. Mert ahogy tompul az ember, minden fakóvá és üressé válik. Csak az éjszaka lesz még mélyebb, még sötétebb, még fenyegetőbb. A sötétség megfoszt mindentől, ami a világosságban meghatározna engem. A sötétségben elveszek. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt!

Mindig hajnal előtt van a legsötétebb. A napfelkeltét sem tudom befolyásolni. De várhatom!

 

Imádság: A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! Ámen

(J.L)

Kép: Jani Lívia