Szolgálj!

Zsolt 123

1 Zarándokének. Hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyben laksz! 2 Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, vagy a szolgálóleány úrnője kezére, úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra, míg meg nem könyörül rajtunk. 3 Könyörülj, Uram, könyörülj rajtunk, mert torkig vagyunk a gyalázattal! 4 Torkig vagyunk már az elbizakodottak gúnyolódásával, a gőgösök gyalázkodásával.

 

Szolga és szolgálóleány. Terhelt szavak ezek számunkra. Előhozzák a nyomort, a közelebbit, a távolabbit, a kiszolgáltatottságot, a mesét, ami cseppet sem romantikus. Előhozzák az igazságtalanságot, a megkülönböztetettséget, az ember tárgyiasítását. Azét az emberét, aki pont olyan, mint én is vagyok. Vagy mégsem? Kinek hol a helye a társadalmi ranglétrán? Kevesebbet ér, kevesebbet él, ki nincs olyan magasan?

Megrendítő ez a zsoltár: a szabadság népe, mert Izráel lelkét a szabadítás, a szabadság határozta meg, megint gúnyolódás tárgya, megint szolga a saját földjén, megint kicsivé, semmivé lett mások szemében. De hogy zárhatnák akár egy pillanatra is ketrecbe azt, akinek a lelke szabad? Mivel saját szabadságát is ajándékba kapta, nála a szolga is sokkal inkább a nagycsalád része, mint rabszolga. A gazda kezére nézni annyi, mint a jót remélni és elfogadni, amit ad. A Gazda kezére nézni annyi, mint a legnagyobb kiszolgáltatottságban mégis fellelhető bizalmat megélni: a tiéd vagyok és tudom, te jót akarsz nekem.

Mindig van olyan, akinek látszólag nagyobb a szabadsága. Mindig van olyan, akinek látszólag többet ér az élete. Mindig van olyan, akinek a szabadsághoz másokon keresztül vezet az út.
De még áll a világ, mindig van olyan, aki útként szolgává lett, hogy rajta keresztül valóban szabadokká válhassunk. Másokat használok azért, hogy megéljem a szabadságom vagy szabadon tudok szolgává is lenni, mert átéltem a szabadítást?

 

Imádság: Könyörülj rajtam Istenem, amikor torkig vagyok, a bennem lévő keserű méreg árát éppúgy lássam a kereszten, mint mindazt, ami kiváltotta belőlem! Könyörülj rajtam, hogy ki tudjam várni, míg hatalmasan cselekszel! Ámen

(J.L.)

Kép: Jani Lívia