Napi Zsoltáros Gondolatok, KEDD, 2020.05.05.

Lélegezz!

Zsolt 23

1 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. 4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. 5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.

 

Van az a bizonyos pohár, ami egyesek szerint félig teli, mások szerint félig üres. Megint mások szerint van, amennyi van benne, de jobb volna, ha ugye nem víz lenne benne. De hát, ha már víz is, csak az enyém lehetne. Ez a zsoltár is ilyen. Ilyen, mert egyszerre van tele az élet képeivel, ugyanakkor a halál fenyegetésével, amiért nyilván senki sem fog két kézzel kapkodni. De legfőképpen azt kívánjuk, bár miénk lenne egyben az egész, bár a saját imádságunk lehetne, mert ha ilyen biztosan vezetne bennünket az Úr, fellélegezhetnénk, a lehető legjobb úton járunk!

Az Úr legyen gyülekezetünk őriző Pásztora! – hangzik a sóhaj, a fohász minden Istentiszteleten. Mert ha az Úr a pásztorunk, ha Ő vezet bennünket, akkor a céltalanság helyett célt ad, a kimerültség helyett megmutatja azt, ahol feltöltődhetünk, a félelmek között mégis békességet nyerhetünk. Mert ezt vallja meg a zsoltáros. Megtapasztalta, amikor a teljes létbizonytalanság között is gondoskodott róla Isten. Volt mit enni, volt mit innia, volt hol megpihennie. Minden várakozásán felül ellátta őt Isten. Mert az Úr, segítő és szabadító Isten, aki szüntelen életre hív, akkor is, ha nehéz terepen jár éppen az ember. Milyen fontos ezt szüntelenül megvallani!

Mert sokszor mennyivel könnyebb lenne, csak lefeküdni a bokor alá, mint Illés, akkor, amikor kimerült, elfogyott minden ereje, amikor mai diagnózissal élve mély depresszióba esett. Mert sokszor mennyivel könnyebb lenne, csak elfutni, mint Jónás, akinek nem volt kedve a niniveiek mentéséhez. Mert sokszor mennyivel könnyebb lenne, csak bizonyosságképp hang nélkül maradni, mint Zakariás, akinek még Gabriel híradása is kevés volt. Mert sokszor mennyivel könnyebb lenne, ha az én akaratom lenne meg, rögvest és mindjárt. Hát, hogy ne terelgethetné a bárány a pásztorát?!

De e helyett jön egy angyal, aki megetet, és továbbküld, egy vihar és egy cethal, ami nem hagy elfutni, vagy az engedelmesség nyomán újra felfakad a hálaének, csodát tett az Úr! Mert az Úr, aki az én pásztorom, lépésről-lépésre vezet engem a lábnyomában, az igaz ösvényen, a halál árnyékának völgyében is! Mert az Úr, aki az én pásztorom nem hagy elveszni sohasem, fellélegezhetek.

 

Imádság: Hű pásztorunk vezesd…

(J.L.)

Kép: Jani Lívia

Vélemény, hozzászólás?