Napi Zsoltáros Gondolatok, KEDD, 2020.06.09.

Emlékezz!

Zsolt 38

1 Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. 2 Uram, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban! 3 Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed. 4 Nincs ép hely testemen haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt. 5 Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám. 6 Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt. 7 Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol. 8 Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. 9 Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. 10 Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. 11 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem. 12 Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem. 13 Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap. 14 De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját. 15 Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés. 16 Mert benned reménykedem, Uram, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem! 17 Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog – gondoltam –, ne lennének dölyfösek velem szemben! 18 Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom. 19 Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. 20 De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. 21 Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem. 22 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem! 23 Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!

 

Emlékeztetőül. Mai szemmel, fejjel annyira nem illik ide ez a szó. Emlékeztetőül. Olvasni sem egyszerű ennyiféle betegségről, fájdalomról, magányról. A zsoltáríró szenved. Szenved a maga nyavalyáival, mintha az egész teste ellene fordult volna. Ó, ezek az én-panaszok! De mintha nem lenne elég, szenved a körülötte levőktől, a közeliektől, a távoliaktól, mennyi te-panasz! Azok, akik enyhíteni tudnának kiszolgáltatottságán, hiszen szinte csak hálni jár belé a lélek, félreállnak, elhúzódnak tőle, vagy ami még rosszabb, azt keresik, hogyan árthatnának neki. Mindezeket nem inkább felejteni akarja az ember?

Emlékeztetőül. Minden panasz Isten előtt hangzik. Minden sebben érzi a zsoltáros annak a sebnek a fájdalmát, hogy vétkezett Isten ellen. Joggal haragszik hát Isten! Test és lélek szorosan kapcsolódott össze a zsoltáros gondolkozásában, az élet minden rezdülésében ott volt az Istennel való kapcsolatnak a lenyomata, ha jól ment soruk, áldásként élték, ha a gödör mélyére kerültek, abban Isten ítéletét élték meg. Hogy Isten verte volna meg ennyi mindennel? Ó, nem! A saját bűnének a következményeként éli a mélységet, mert a bűn az szakítás Istennel, Isten nélkül pedig nincs élet. Ezt a szakadást viszont csak Isten állíthatja helyre: a bűnre csak Ő adhatja meg a kért bocsánatot.

Emlékeztetőül. Az Istennel való kapcsolatot az áldozatok végigkísérték, mindennek rendje volt, mikor mit kellett bemutatni, öröm és gyász, hála és könyörgés, az életért, a vétekért és emlékeztetőül. Nem adok kapok volt ez, Isten sohasem volt lefizethető. Lehetőség volt, a szív szándékának kifejezésére. Emlékeztetőül a bemutatott ételáldozat jó illata szállt, emlékezz meg rólam Istenem, mosolyogj újra rám! Mint gyermek a szüleihez, olyan bizalommal jövök eléd, a hatalmashoz. Már nem tudom és nem is akarom magam megvédeni, a Te kezedbe teszem le az ügyemet, az életemet, ismét. Belátom, hogy elrontottam, vétettem ellened Istenem, de azt is látod, van, aki ok nélkül támad rám. Ítélj, könyörülj, szabadíts meg!

Emlékeztetőül. Minden panasz Isten előtt hangzik: a vele való kapcsolatunkban az őszinte bűnbánatra bűnbocsánat a válasz. Őszintén, imádkozz!

 

Imádság: Istenem, küzdök a szavakkal, Te látod a szívem legmélyebb zugait is… mennyi sötétség! Megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. Bocsásd meg, kérlek, a sebeket, amiket okoztam! Siess segítségemre, Uram, benned reménykedem Szabadítóm!

(J.L.)

Kép: Jani Lívia

Vélemény, hozzászólás?