Észlelj!
Zsolt 139
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. 2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. 3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. 4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. 5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. 6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. 7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? 8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. 9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. 11 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: 12 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. 13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. 14 Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. 15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. 16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. 17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! 18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok. 19 Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek! 20 Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet. 21 Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, Uram? Ne utáljam-e támadóidat? 22 Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek. 23 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! 24 Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!
A mennybemenetel utáni első nap, ha megpróbálunk az első tanítványok fejével gondolkozni, szívével érezni, akkor éppoly zavarba ejtő, mint nagypéntek. Az őszinte kérdés, ami kibukhat belőlünk nagyjából így hangzik: most akkor mi van? Közvetlen ezután pedig: Mi történt itt? És mégis hogyan tovább?
Isten tervei, gondolatai sokkal összetettebbek, hatalmasabbak, mint a mi legvadabb álmaink. Ő tényleg nagyban gondolkozik. Viszont az az igazán meglepő, hogy a hatalmas terveket is a legegyszerűbb módon is el tudja mondani. Valahogy úgy, mint amikor a szülők a totyogósukkal kommunikálnak. Valahogy úgy, mint az igazán emlékezetes tanárok, akik a legnehezebb dolgokat, legkacifántosabb összefüggéseket is át tudták adni, meg tudták világosítani számunkra. Valahogy az ilyen szülők, tanárok, Isten érzékelt jelenlétében értelmet nyer a „ne nyúlj a konnektorba”, a lézerdiffrakciós szemcseanalizátor vagy épp a „be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva”. De mi van akkor, ha nincs érzékelhetően jelen a szülő, a tanár, Isten? Elsőre minimum zavarodottság, kimondott vagy ki nem mondott: most akkor mi van? kérdések.
A 139. zsoltár egyszerre szól arról Isten mindent tud, lát, ismer és arról is, hogy terveiből sohasem zárja ki az embert. Nem kerülhetek ki a látóteréből semmilyen helyen, semmilyen állapotomban. A kezdetemtől az életem végeztéig, a világ egyik szélétől a másikig, legyek bárhol, bármilyen állapotomban, az nincs az Isten háta mögött. Ezért kérhetem: vizsgálj meg, ismerj meg, próbálj meg, vezess, mindig mindenütt jelenlévő Isten, légy észlelhető számomra is, továbbra is!
Közel 2000 évvel a mennybemenetel után, Isten jelenléte éppúgy nem kézzelfogható, mint a zsoltáros idejében, de éppúgy észlelhető számunkra is! Mert mindenkor, mindenütt jelen van. Mit gondolunk erről? Csodálatos, félelmetes, talán zavarbaejtő* tudás ez számunkra? Ha jelenvaló Istenünk van, keressük, észleljük a jelenlétét? Feltesszük a legfeszítőbb kérdéseinket is? Kérjük, hogy megvizsgáljon, megismerjen, megpróbáljon, tovább vezethessen az úton?
Imádság: Istenünk nyisd meg a szemünk, a fülünk, a szívünk! Hadd észleljünk Téged, szereteted, akaratod! Vizsgálj meg, ismerj meg, próbálj meg, és vezess bennünket a Te utadon! Ámen
(J.L.)
Kép: Jani Lívia
* Ez mind benne van a héber kifejezésben.