Zengj!

Zsolt 21

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Uram, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted! 3 Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.) 4 Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel. 5 Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót. 6 Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki. 7 Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt, örülhet előtted. 8 Bízik a király az Úrban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg. 9 Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri gyűlölőidet. 10 Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha megjelensz, Uram. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg. 11 Magzataikat kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül. 12 Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire, 13 mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal. 14 Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!

 

Koronázási ének. Amikor a kiválasztott elfoglalja a helyét, amikor akár az egyszerű emberből is uralkodó válik. A földi ranglétra teteje ez és mégis, itt is, sőt itt még inkább, kell, hogy szóljon a hálaének, kell, hogy szóljon a dicsőítés, ami mindenkit emlékeztet: a földiek felett él az Úr, s a földiek csak az Úr miatt élnek, és uralkodhatnak. Minden győzelem, minden öröm, minden ének és dicsőség kiváltója és címzettje is Isten maga. Ő a kezdet és a vég, az első és az utolsó.
De nem csak a kezdetben és a végben Úr, hanem közötte is. Olvassuk újra a zsoltárt! Mennyi mindent köszön a király Istennek? Erejét a király javára használja, szíve kívánságát megadja, gazdagon megáldja, győzelmet, hosszú élettel ad neki. Megsegíti, fenséget és méltóságot ad. Ezt a listát olvasva, talán enyhe kifejezésnek tűnik az, hogy megvidámítja.

Pár ezer évvel később is annak tűnik számunkra? Hiszen Isten éppúgy megsegít, fenséget és méltóságot ad nekünk is, a fiúság méltóságát.

¹⁴Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. ¹⁵Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” ¹⁶Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. ¹⁷Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
(Róm 8,14-17)

Zengünk-e zsoltárt, éneket, hálaadót, dicsőítőt mindezért?

 

Imádság: Áldom szent neved a mézzel folyó földeken / Hol nincs hiányom semmiben, áldom nevedet / Áldom szent neved, ha az út a pusztába vezet / A száraz, kietlen helyen áldom nevedet / Minden áldást dicséretté formál szívem… Áldott legyen az Úr neve! Ámen

(J.L.)

Kép: Jani Lívia