CSAK ISTENNÉL…

62.zsoltár

 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. 2 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. 3 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig. 4 Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés! 5 Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.) 6 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. 7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. 8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. 9 Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.) 10 Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik. 11 Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el! 12 Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; 13 nálad van, Uram, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint. 

Milyen különös ebben a helyzetben olvasni ezt a zsoltárt, mikor mindannyian szomjazzuk a megnyugvást! Milyen különös Nagyhéten olvasni ezt a zsoltárt! A keresztyénség legnagyobb ünnepére készülve, és most mégis egy másfajta, felfokozott nyugtalanságban élve.“Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.” 

Ahogy ízlelgetem a zsoltár szavait, egyre erősebben látom lelki szemeim előtt Krisztust a Gecsemáné-kertben. Látom ahogy elindul a tanítványokkal. Látom, ahogy kiválasztja Pétert és a Zebedeus fiakat. Látom, hogy kéri őket: “Virrasszatok velem!” Látom, ahogy tusakodik: “Atyám, ha lehetséges távozzon el tőlem ez a pohár…” Először, másodszor… Majd harmadszor is. A tanítványok meg elalszanak. Csak a Mester éber, Ő imádkozik, küzd, tusakodik. Mindazzal, ami előtte áll. Azzal, amit lát, amiről tudja, hogy meg kell történnie, de mégis megrettenti. “Ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár…” Mert ezt a poharat nehéz kiinni! Az élet fenyegetettségének poharát nehéz kiinni! Még az Isten Fiának is! Mert tudja, sokan, sőt mindnyájan egy ellen, ellene támadnak, és meg akarják Őt ölni, le akarják taszítani a magasból. Abból a magasból, ahová a sokaság magától soha fel nem érhet. Mégis Őt fogják – ha csak kis időre is – halálba taszítani a halandók.

Látom, a Gecsemáné-kertben tusakodó Jézust: “Ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár, MINDAZÁLTAL NE ÚGY LEGYEN, AHOGY ÉN AKAROM, HANEM AMINT TE.” Először, másodszor és harmadszor is. Az Isten Fia félelme ebben a félmondatban lecsendesül: “legyen meg a Te akaratod!” Az Isten Fia imádságában megbékél az Atya akaratával. És az akarat beteljesül. Miattam, helyettem és érettem. Nagypénteken ott, a golgotai kereszten. Majd húsvét vasárnap az üres sírban. Azért, hogy az én örök reménységgel most is vallhassam: “Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.  Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.”

Imádság: Urunk olyan sokszor csendesült már el Nálad, csendesítsd el most is! Add, hogy ma is megvallhassuk, Te vagy a mi kősziklánk és szabadítónk! Ámen.

(K.E.)

Kép: Kisturi Eszter (Gecsemáné-kert)