LELKEM ÁLDD AZ URAT!

Zsoltárok 103.

1 “Dávidé. Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! 2 Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! 3 Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, 4 megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.”

…és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Ne feledd el! Mert tudom, hogy elfelejtenéd! Ha nem figyelmeztetlek, elfelejted… Olyan sokszor elfelejted… Elfelejted, hogy mennyi jót tett veled. Elfelejted, hogy megszabadított, hogy megváltotta életedet a sírtól! Hogy szeretettel és irgalommal koronázott meg! Olyan sokszor elfelejtetted, most ne felejtsd el, én lelkem! Ne felejtsd el, emlékeztesd magad! Minden nap, minden órában, minden percben! Emlékeztesd magad, hogy mennyi jót tett veled az Úr! És áldd Őt! Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!

Áldjad, mert ha áldod Őt, nem felejtheted el! Sem azt, hogy mit tett veled, sem azt, hogy ki is a Te Istened! Ha nem áldod Őt, ha nem emlékezteted magad, ha nem viszed saját lelkedet újra és újra az Ő színe elé, ha nem emlékezel meg róla, akkor el fogod felejteni, hogy milyen nagy is Ő! Akkor (megint) távol fogsz kerülni, el fogsz bizonytalanodni, meg fogod  kérdőjelezni… Őt! Aki megkérdőjelezhetetlen, Aki a legbiztosabb, Aki a legközelebb tud lépni hozzád! És ha elfelejted, hogy ki is Ő, ha megkérdőjelezed az Ő bűnbocsánatát, irgalmát, atyai szeretetét, akkor meginog a világod. Meginog, mert nem csak Őt kezded el másnak látni, hanem magadat is. Mert nélküle, az Ő változhatatlan szeretete nélkül, a te életed valóban olyan, mint a fű, mint a mező virága: “ha végigsöpör rajta a szél, vége van, és még helyét sem lehet felismerni”. Mennyi szél sodorja nap, mint nap az életed! Milyen erős szél sodorja most az életed, a világ életét! Milyen húsbavágó ez a szél! Mert ez sokaknak lehet a halál szele…

De te, lelkem! Te még akkor is áldd az Urat, mikor a halál szele melletted söpör! Akkor is áldd, mikor mindenki más megfeledkezik arról, hogy ki is Ő! Te ne feledkezz meg róla! Te ne feledd el, hogy ki is Ő, hogy mennyi jót tett veled! Te szüntelenül áldd! Akkor is, ha nehéz! Akkor is, ha úgy érzed, lehetetlen helyzetben vagy! Akkor is, ha úgy érzed nincs már erőd Őt áldani! Lelkem, akkor is áldd az Urat! Mert ő megbocsátotta minden bűnödet, meggyógyította a legnagyobb betegségedet: és már nem vagy olyan, mint a fű, melyet elsodor a szél. Az Úr megváltotta életedet a sírtól! 

Imádság:  Lelkem áldd az Urat, áldd az Urat, Egyedül Őt imádd! Zengj úgy, mint soha még, Őt dicsérd! A lelkem csak Téged áld!

(K.E.)

Kép: Kisturi Eszter