99.zsoltár

1 Uralkodik az Úr, reszkessenek a népek! A kerúbokon trónol ő, remegjen a föld! 2 Nagy az Úr a Sionon, magasan fölötte van minden népnek. 3 Magasztalják nagy és félelmetes nevét, mert szent ő! 4 Hatalmas király vagy, szereted a jogosságot. Te állapítod meg, mi a helyes, te szolgáltatsz Jákóbnak jogot és igazságot. 5 Magasztaljátok Istenünket, az Urat, boruljatok le lába zsámolya előtt, mert szent ő! 6 Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét segítségül hívták, segítségül hívták az Urat, és ő válaszolt nekik. 7 Felhőoszlopból szólt hozzájuk, ők pedig megtartották intelmeit és a nekik adott rendelkezést. 8 Urunk, Istenünk, te válaszoltál nekik, megbocsátó Istenük voltál, bár megtoroltad tetteiket. 9 Magasztaljátok Istenünket, az Urat, és imádjátok őt szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk!

“Magasztallak én téged, Isten, egeknek királyát,
Hogy tőlem messze űzted A sötét éjnek homályát.
Nem küldél rám betegséget, Sem egyéb ínséget,
Épségben megtartottál, E napra engem juttattál.”  

Énekeskönyvünk 487. énekének első verse olyan közel áll ehhez a zsoltárhoz. Az ének és a zsoltár is Isten magasztalásáról szól, ám nem ugyanabból az okból kifolyólag. Míg az ének szövege személyes tapasztalatokat fogalmaz meg, és magasztalja Istent, addig a zsoltár egy része Izrael életének történelmi tapasztalatait sorolja a magasztalás okaként: magasztalja Istent Izrael, mert Mózes és Áron, sőt Sámuel is Őt hívta segítségül, és Ő válaszolt nekik! Magasztalja Istent Izrael, mert Isten felhőoszlopban jelent meg Izrael őseinek, és megbocsátotta vétkeiket, mégha meg is torolta azokat! Magasztalja Izrael Istent, mert Ő szent, hatalmas király, aki szereti a jogosságot, és igazságot szolgáltat Jákóbnak. És nem csak Jákóbnak, de az Ő leszármazottainak is!

Mert Isten szentsége és igazságszeretete, sőt Izrael iránt érzett féltő szeretete nem változott a Jákób, Mózes és Sámuel élete után, a zsoltár megírásáig eltelt időben. Ezt tudja és érzi a zsoltár szerzője is, ezért szólítja fel a választott népet, hogy magasztalja Istent! Mert mindaz, amit a nagy ősök megtapasztaltak Istenből, az ma is, rájuk is igaz! Mert Isten szentsége és igazságszeretete generációkon átívelő és generációkat összekötő tapasztalat. Olyan generációkon átívelő tapasztalat, mely még ma, a 21. században is él egy kiteljesedettebb formában: Isten magasztalásra méltó volta évezredek óta, de különösen 2000 éve nemzeteken és országhatárokon átívelő tapasztalat. Mert Jézus Krisztusban minket is kiválasztott, nekünk is megbocsátott, ráadásul a mi bűneinkért maga fizetett meg, hogy ezáltal részévé tegyen minket az Ő szent közelségének.

A közelségnek, melyben élve nem csak Izrael őseivel, Mózessel, Áronnal és Sámuellel lesz közös tapasztalatunk a világ Uráról, hanem minden előttünk járt kereszténnyel is. Például az énekeskönyvünk 487. dicséretének néhányszáz éve élt szerzőjével, aki reggeli énekében hálát ad Istennek az új nap lehetőségéért, hiszen – hozzánk hasonlóan – ő is saját bőrén tapasztalja, hogy az új, egészségben megélt reggel nem természetes, hanem Isten ajándéka. Ezért ír magasztaló éneket erről a tapasztalatról, mely – a zsoltárhoz hasonlóan – generációk énekévé és magasztalásává lett az évszázadok során. Magasztaljuk mi is az ősök szavával, a zsoltárral és az énekkel is Istenünket!

Imádság: Magasztalunk Téged, Urunk generációkon és határokon átívelő szeretetedért, mely ma reggel is elűzte tőlünk a sötét éj homályát, és épségben megtartott minket! Ámen.

(K.E.)

Kép: Jani Lívia