114.zsoltár

1 Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül, 2 Júda lett az Úr szent népe, Izráel a birodalma. 3 Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált. 4 A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok. 5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál? 6 Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok? 7 Reszkess, te, föld, az Úrtól, Jákób Istenétől, 8 aki a sziklát bővizű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá! 

 

Van egy nagyon kedves barátom, akivel az elmúlt években sok időt töltöttem együtt. Ez idő alatt pedig számtalan történetet mesélt el nekem az életéből. Csupa izgalmas történet, öröm őket hallgatni! De van pár közülük, melyeket már én is kívülről fújok, hiszen megszámlálhatatlanul sokszor hallottam őket barátságunk kezdete óta. Tényleg megszámlálhatatlanul sokszor! Szinte minden találkozásunk alkalmával. Kis, rövid, egyperces történetek, melyek kihagyhatatlan elemeivé váltak a beszélgetéseknek. Olyan történetek, melyeket nem lehet elfelejteni, melyeket muszáj ismételni, mert nyomot hagytak a barátomban. Mert nélkülük ma nem az az ember lenne, aki.

Ha jobban végiggondolom, nekem is vannak ilyen történeteim… Vannak “muszáj újra elmondanom” történeteim, melyeket barátaim, ismerőseim únásig hallgattak már, és én mégis mesélem őket. Mesélem őket, mert hozzám tartoznak, részemmé váltak, kitörölhetetlenül beleégtek nem csak a múltamba, hanem a jelenembe és a jövőmbe is. Vannak köztük jó sztorik, és bizony vannak benne fájdalmasak is… És vannak benne Istenről szóló történetek is! Melyeket újra és újra el kell mondanom, mert annyira meghatároznak, mert annyira mélyen érintenek, hogy nem tudok nem beszélni róluk!
Sztorik, történetek, melyek a múltunkba ivódtak… Milyen sok ilyen van! És milyen sok kollektív történetünk van, melyet újra és újra elmondunk, mert nem szabad őket elfelejteni. Vannak köztük szép emlékek, és vannak köztük fájdalmasak is… Például a holnap százéves történelmi emlékünk… Igen, vannak fájdalmas emlékeink személyesen és kollektíven is.

De vannak szép emlékeink, és vannak Istenes emlékeink is! Melyeket muszáj újra és újra elmondanunk, mert nyomot hagytak bennünk, mert részünkké váltak, mert beleégtek nem csak a múltunkba, de a jelenünkbe és a jövőnkbe is! 

Ahogy Izrael népének emlékezetébe beleégett az egyiptomi szabadulás története, úgy égett belénk is egy szabadulástörténet, Krisztus szabadításának története! Mondjuk el újra és újra! Akkor is, ha unják már körülöttünk, ismételjük szüntelenül! Ismételjük olyan hosszan és változatosan, ahogy Izrael ismétli az egyiptomi szabadulás történetét, beszéljünk Isten hatalmas tetteiről mi is, ma is! Mert Isten tetteit, az Ő szabadítását nem lehet, nem szabad elfelejteni! Emlékeztessünk rá minden embert!

Imádság: Urunk, Te nagy és hatalmas vagy! Add a Te Lelkedet nekünk, hogy ma is Rólad beszélhessünk az embereknek! Ámen.

(K.E.)

Kép: K. E.