Napi Zsoltáros Gondolatok, SZERDA, 2020.06.10.

55.zsoltár

5 Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el. 6 Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át. 7 Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? 8 Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.) 9 Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől. 10 Kergesd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban; 11 ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne. 12 Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás. 13 Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném. 14 Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom, 15 akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében. 16 Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük.  17 Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem.

 

A legfájdalmasabb tapasztalatok, a legmélyebb hitpróbák egyike, amiről ez a zsoltár szól. Dávid hosszan és részletesen írja le azt, amit mi is ismerünk: hogy milyen az, mikor a barátunk, a testvérünk árul el, fordul ellenünk, támad ránk. Az, akivel együtt imádjuk az Istent. Tényleg, a legelevenebb fájdalmak egyike ez a csalódás! Mikor Istenben, Krisztusban nem tudunk egyek lenni, mikor felbomlik, megbomlik a bizalom, mikor az, aki tegnap még átölelt, ma ránk se néz az utcán…

Hogyan lehet ezt túlélni? Hogyan lehet ezt hitben túlélni? Mikor bántanak a barátaim, a Krisztusban testvéreim? Mikor rám támadnak? Mikor nem értenek meg? Mikor vádolnak? Mikor megbotránkoztatnak? Mikor cselekedeteik miatt – szívem szerint – elmenekülnék? Mikor már látni sem bírom őket, annyira fáj? Hogyan lehet túlélni ezt? Hogyan lehet tovább lépni, megbocsátani, újrakezdeni? Hogyan lehet nem kiábrándulni a kereszténységből?

Csakis egyféleképpen: Az Úrhoz kiáltva, Nála menedéket találva. Csak a Vele átélt mély és szoros kapcsolat az, amelyben gyógyír van az ilyen fájdalomra. Csak Isten szabadíthat meg ettől a csalódástól és félelemtől: Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! – mondja Dávid a zsoltár végén. Igen, Ő gondot visel rád! Ő meggyógyít. Ő helyreállít. Ő új reményt ad. És igen, Ő ad megbékélést is! Nemcsak a helyzettel, de a felebarátommal, sőt az ellenségemmel is! Istennél a kapcsolatainkban is van újrakezdés, de csak egyféle úton: ha Benne bízunk, ha Tőle kérjük, és ha Érte tesszük.

Imádság: Atyánk! Sokan hordozunk fájdalmas sebeket, melyeket a barátainktól, a testvéreinktől kaptunk. Gyógyíts bennünket, gyógyítsd megsebzőinket, kérünk! Ámen. 

(K.E.)

Kép: K.E.

Vélemény, hozzászólás?