ZSOLTÁR SZOMBATNAPRA
Zsoltárok 92
1 Zsoltár. Ének szombatnapra. 2 Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges, 3 hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel 4 tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán! 5 Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok. 6 Mily nagyok alkotásaid, Uram! Igen mélyek gondolataid! 7 Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg. 8 Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk. 9 De te, Uram, magasztos vagy örökké! 10 Mert ellenségeid, Uram, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind. 11 De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem. 12 Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok. 13 Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus. 14 Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain. 15 Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak, 16 és hirdetik: Igaz az Úr, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!
Izrael különös ország. Mindenki megtapasztalja ezt, aki egyszer is ellátogat az Ígéret földjére. Aki pedig nem látogathat el a Szentföldre, gyakran az is tudja. Különös hely, különös hangulattal, különös emberekkel, és érdekes szokásokkal. Izraelben nem furcsa, ha egy átlagos hétköznap hatalmas – lakodalmasokhoz hasonló – menet vonul végig a város utcáin, zenélve, táncolva, énekelve, igazán ünnepelve, hogy egy fiúból férfi lett. Izraelben nem furcsa, ha a nagyobb városok utcáin saját anyanyelvünkön kínálják az árusok portékájukat: “csak 10 shekel!’ Izraelben nem furcsa, ha órákig utazik az ember a sivatagban, majd hirtelen egy gyönyörű oázisban találja magát. És Izraelben az sem furcsa, ha a turista szombat reggelén letakarva találja a szálloda étkezőjében a kávéfőzőt, mert az Úr napján még a gépek sem dolgoznak!
Ebben a mentalitásban persze benne vannak a kiskapuk is, de mégis! Milyen jó lehet így élni! Minden héten várni egy napot, ami kizökkent a normális kerékvágásból, ami megállít, Istenre az Ő szeretetére mutat. Ami megtanítja a választott népet testben és lélekben is magasztalni Izrael Urát! Amely ünneppé válik minden hívő életében: JAHVE szeretetének ünnepévé. Amelynek külön zsoltára van, hogy a nép megvallja, milyen jó hálát adni, együtt énekelni az Úrnak. Mert jó Hozzá tartozni! Mert jó az Urat Kősziklánknak vallani!
Milyen különleges a zsidó szombat! És milyen különleges, hogy ez a mi életünknek is része lehet! Hogy már mi is a választott néphez tartozunk! És az ősnéptől tanulhatunk! Velük együtt zenghetjük ezt a zsoltárt szombat napon, vagy vasárnap, vagy a hét bármely napján, mikor akár csak pár percre is megállunk, és Istenre gondolunk! De ugye megállunk? Ugye időt szakítunk és kiszakadunk? Ugye hálát adunk? Ugye magasztaljuk azt, Aki oly sokszor megörvendeztetett minket? Ugye mi is hirdetjük az igazakkal: “Igaz az Úr, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!”?
Imádság: Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges, hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán! Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed alkotásainak ujjongok. Mily nagyok alkotásaid, Uram! Igen mélyek gondolataid!
(K.E.)
Kép: Kisturi Eszter