Isten-gyermekek

Zsoltárok 100.

 

1 Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! 2 Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! 3 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. 4 Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! 5 Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

 

Egészen kislány koromból cseng a fülemben egy parafrázis erről a zsoltárról. Az egyik jó barátnőm édesanyja tanította nekünk gyermekistentiszteleten. Emlékszem, ahogy elsőre megfogott a dallam és a szöveg játékos öröme: “Menjetek be kapuin hálaadással…” És az azóta eltelt hosszú évek alatt mindig ugyanolyan dinamizmussal lüktetett bennem ez az ének: “Mert jó az Úr örökkévaló kegyelme, és hűsége megmarad mindörökre!” Akárhányszor eszembe jut, ugyanaz az érzés vesz erőt a lelkemen, ugyanaz a boldog kiáltás fakad fel bennem, ugyanaz a gyermeki öröm fut végig rajtam, mint mikor megtanultam: a játék, a szeretet, az Istenhez való tartozás kincses boldogsága. 

Március elején futott át rajtam először ez az ének itt, Rákoskeresztúron. Hittanórán ültem. A feladatom az volt, hogy hospitáljak, megfigyeljek, tanuljak: gyerekekről, hitoktatásról, Isten útjairól az emberekhez. De beszippantott az óra, megszólalt a 100. zsoltár, és én megint gyermek voltam. Olyan kislány, mint azon az első gyermekistentiszteleten. Felnőtt-gyermek lettem egy hittanóra erejéig. Az Isten felnőtt-gyermeke ugyanazzal a kincses boldogsággal a szívemben, amit azon a bizonyos gyermekistentiszteleten éreztem, mikor először hallottam a parafrázist: “Mert jó az Úr örökkévaló kegyelme, és hűsége megmarad mindörökre!”

Az elmúlt – lassan – két hónapot sokan sokféleképpen próbáltuk meg átvészelni. Sokan próbáltunk meg felnőttek lenni: felnőtté válni vagy éppen felnőttnek maradni a helyzetben. Úgy cselekedni, dönteni, tervezni, sőt még kiborulni is, ahogyan az egy felnőttől elvárható. És sokan próbáljuk felnőttes nyugalommal várni azt a pillanatot is, mikor újra hálaadással mehetünk majd be az Ő Házának kapuin. Mikor feltörhet bennünk is az Isten-gyermeki öröm, és együtt kiáltva énekelhetjük: “Mert jó az Úr örökkévaló kegyelme, és hűsége megmarad mindörökre!” De amíg nem lehetünk örvendező gyermekek az Isten házában, addig is lehetünk örvendező gyermekek saját házunkban az Isten tenyerén! Addig is miénk lehet az Isten jelenlétébe való boldog bevonulás! Mert Jézus Krisztus válságában és a Szentlélek kitöltetésében elérhetővé vált számunkra az Isten jelenléte! Nekünk már nem kell Jeruzsálemig zarándokolnunk, hogy a közelében lehessünk, mi már a saját otthonunkban is vigadozva járulhatunk az Ő színe elé! Mert Ő Krisztusban Atyánk, mi pedig az Ő gyermekei vagyunk, akik a legnagyobb mélységekben, a legélesebb elszakítottságban is átélhetik az Ő jelenlétének kincses boldogságát! “Menjetek be kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel… Mert jó az Úr örökkévaló kegyelme, és hűsége megmarad mindörökre!”

 

Imádság: Atyánk szeretnénk már vigadozva a Te házadba menni, hálát adni a vírus elmúlásáért! Tudjuk, hogy ennek az ideje a Te kezedben van, és bízunk Benned! Ezért hirdetjük most is, hogy a Te szereteted örökkévaló! Ámen.

(K.E.)

Kép: Jani család