5.zsoltár
1 A karmesternek: Fúvós hangszerre. Dávid zsoltára. 2 Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! 3 Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom! 4 Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak. 5 Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz. 6 Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt. 7 Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az Úr. 8 De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged. 9 Vezess, Uram, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat! 10 Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük. Róm 3,13-14 11 Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak! 12 Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. 13 Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.
Bevallom, már hetek óta küzdök a Zsoltárok könyvének azokkal a részeivel, melyek átkokat tartalmaznak. Kerülgetem őket, keresem bennük azt az egy mondatot, ami nem átok, hanem valami szép, kedves, valami biztató. Eddig egész jól sikerült a manőverezésem, de a héten megtalált Isten. Egy olyan pillanatban, mikor nem számítottam rá, mikor nem voltam felkészülve a hárításra, és kénytelen voltam szembenézni az átkokkal, és még inkább magammal. Igen, fel kellett tennem magamnak a kérdést, miért futok ennyire ezek elől a szavak elől? Miért fut olyan sok ember ezek elől a szavak elől? Miért csak a zsoltárok szép verseit idézzük? Miért nem készülnek igéskártyák ilyen felirattal: Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak!?
Amilyen egyszerű erre a kérdésre a válasz, legalább annyira nehéz is! Nyilván, azért nem készülnek ilyen igéskártyák, azért beszélünk kevesebbet ezekről a versekről, azért kerülöm én is az átkokat tartalmazó zsoltárokat, mert azok kellemetlenek. Nagyon kellemetlenek. Mert ha ilyen szavakat, ilyen gondolatokat olvasok, akkor nagyon kemény szembesítésben van részem. Először talán csak azért, mert Isten Igéje figyelmeztet: aki nem Isten akarata szerint él, arra pusztulás vár. Másodszor azonban sokkal komolyabban figyelmeztetnek ezek a szavak, és nagyon mély kérdéseket vetnek fel bennem: hogy mondhat ilyet Dávid? Hogy kérheti ezt az Isten embere? Hogy jöhet fel ez a téma újra és újra az ő zsoltáraiban? Miért nem imádkozik inkább az ellenségeiért? Miért akarja, hogy Isten elpusztítsa a hitetleneket? Miért állítja önmagát, Isten kiválasztott emberét ilyen éles kontrasztba az Isten akarata ellen vétkezőkkel? Pont Dávid, aki később maga is óriási hibát követett el…
És ahogy a lelkem Dávidról kérdezek, talán fel sem tűnik, de már saját magamról is kérdezek… Én nem ugyanezt teszem? Én nem ugyanígy kívánok a másiknak rosszat, ha bánt, ha ellenem fordul, ha eszembe jut, milyen sebeket ejtett rajtam? Én nem ugyanígy próbálom – főleg magam előtt – igazolni Istenhez tartozásom? Én nem vagyok ugyanilyan élesszemű, ha valakinek az istentelenségét kell észrevenni? De jó lenne ezekre a kérdésekre csak egyszerűen ennyit válaszolni: én nem…
Az Ószövetség emberének Istenhez tartozása élet-halál kérdése volt. Az üdvtörténet Krisztus előtti idejében, az ókor vallási szempontból is kegyetlenebb világában a hit élet-halál kérdése volt nemcsak lelki, hanem fizikai értelemben. Ezért is imádkozik ilyen hevesen ellenségeivel szemben Dávid. Bár fizikai veszély nincs a XXI. század Európájában ránk keresztényekre nézve, de a tény Krisztus után sem változott: Istenhez tartozni élet-halál kérdése. Lelki értelemben. A mi életünk hatalmas különbsége abban áll Dávid királyhoz képest, hogy nekünk már nem kell saját magunkat igazolnunk. Minket kegyelemből, hit által Jézus igazol. Mi nem tudjuk megfizetni az Istenhez tartozás árát, egyedül Ő tudta. Ő pedig úgy fizette meg, hogy közben imádkozott az Ő ellenségeiért, gyűlölőiért. Jézus Krisztus arra tanított, hogy imádkozzunk az ellenségeinkért. Legyen ez a mai napunk, a mai zsoltáros gondolatunk nagy kérdése: tudunk imádkozni az ellenségeinkért? Vagy még mindig csak átkozódunk?
Imádság: Uram! Azokért imádkozom, akikért eddig nem tudtam! Gyógyítsd meg őket! Gyógyíts meg engem! Ámen.
(K.E.)
Kép: Jani Lívia