122.zsoltár

1 Zarándokének. Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk! 2 Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem. 3 Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz! 4 Oda járnak a törzsek, az Úr törzsei. Izráelnek szóló rendelkezés az, hogy ott magasztalják az Úr nevét. 5 Mert ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei. 6 Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek! 7 Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban! 8 Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked! 9 Istenünknek, az Úrnak a házáért is jót kívánok neked!

 

Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk! Izrael népe lassan kétezer éve nem mehetett fel Jeruzsálembe, a jeruzsálemi Templomba. Lassan kétezer éve nem élik át teljesen ennek a zsoltárnak az örömét. Azt, hogy felmennek az Úr hegyére, és ott imádják Őt. Izrael népének kétezer éve “csak” egy Fala maradt, ahol férfiak és nők egymástól elválasztva, reménykedve imádkoznak éjjel-nappal. Reménykedve, hogy bár nem áll a Templom, Isten mégis meghallgatja őket.

Ha a Siratófalnál járunk, számtalan formáját láthatjuk az imádságnak, az Istennel való kapcsolatkeresésnek: bámészkodó turisták, a Faltól messzebb megálló zsidó emberek, térdelő, székekeken ülő, imádságos könyvekből halkan mormolók, és a Falhoz egészen közel merészkedő, azt simogató emberek. Közöttük pedig akad egy nagyon megrázó embertípus: az, akin látszik, minden reménye a Falnál elmondott, a Fal repedéseibe betett írott imádság. Olyan emberek ők, akiket közös nyelv nélkül is azonnal megért a szemlélő: a gyermekáldásért imádkozó anyát, a beteg férfit, a rendíthetetlen hitű gyermeket. Naponta több ezer zsidó imádkozik Istenhez egy Falnál. Jeruzsálemben, a Béke Városában, ahol óriási a békétlenség.

Az elmúlt hónapokban mi is távol voltunk templomunktól. Megtanultuk: három hónap is sok távol Isten Házától! Valóban sok. És mégis, micsoda hála lehet bennünk napról napra, évről évre, hogy a mi Istennel való kapcsolatunk, a mi imádságaink meghallgatása nem attól függ, hogy elmehetünk-e a templomba. Milyen nagy ajándék, hogy Isten Lelke a mi otthonainkban éppúgy jelen van, mint közös otthonunkban! Milyen nagy ajándék, hogy nekünk már nem kell azért Jeruzsálembe zarándokolni, hogy Istennel kapcsolatba kerüljünk! Milyen nagy dolog, hogy nem egy Fal (egy valóban különleges, megrázó erejű Fal) a reményünk, hanem a halálból feltámadt Jézus Krisztus, aki az Ő Szentlelke által életünk minden percében jelen van! Milyen jó, hogy mi már bárhol és bármikor találkozhatunk a Béke Fejedelmével és az Ő Lelkével! Örüljünk, akkor is, mikor újra azt mondják majd nekünk: templomba megyünk! Örüljünk a templomunknak, a közösségünknek, de örüljünk még inkább a Szentlélekben mindig, mindenhol jelenlévő Istenünknek! 

Imádság: Urunk! Hálát adunk Neked templomunkért, közösségünkért, a Te Szentlelked jelenlétéért! És kérünk Urunk, hogy mindazok is megismerhessenek Téged, akik a Siratófalnál imádkoznak! Ámen.

(K.E.)

Kép: K.E.