Napi Zsoltáros Gondolatok, SZOMBAT, 2020.06.20.

150.zsoltár

1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! 2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! 3 Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával! 4 Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! 5 Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral! 6 Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!

 

Százötven zsoltár. Mind a százötven Istenről beszél. Mindegyik másképp, mindegyik sajátosan. Úgy, ahogy megírójuk látja Istent, látja az életet, saját magát. Akkor és ott, amikor és ahol a zsoltárt megírta. 

Százötven zsoltár. Mind a százötven Istenről beszél. Mindegyik másképp, mindegyik sajátosan. Úgy, ahogy olvasójuk értelmezi őket, ahogy Ő látja Istent, az életet, saját magát. Akkor és ott, amikor és ahol Isten megszólítja az olvasót. Titeket, minket, mindannyiunkat.

Százötven zsoltár, egy egész könyv, melynek utolsó mondata: Dicsérjétek az Urat! És szinte magától értetődő, szinte megkérdőjelezhetetlen, hogy ez a zsoltárok könyvének utolsó mondata. Mi lehetne más az utolsó mondat, ha nem ez? Dicsérjétek az Urat! Van több, van jobb, van fontosabb a sok-sok érzelem, a sok-sok mélység és magasság megírása és olvasása után, mint ez a felszólítás? Van több, van fontosabb, amit a zsoltárok könyvének sokszínűségét látva, az élet összetettségét tapasztalva mondhatunk egymásnak, az utánunk jövő generációknak? Van több, amit ránk hagyhattak az előttünk járt generációk? Dicsérjétek az Urat! Mert Ő dicséretre méltó. Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság Egy Isten, akit végül csak dicsérni lehet. A teremtésért, a gondviselésért, a megváltásért az örök élet ígéretéért. Az Ő féltő szeretetéért, melyet soha nem von meg tőlünk, mellyel a legnagyobb mélységben és a legszebb magasságokban is átölel minket.

Dicsérjük ma is Őt, református énekünk szavaival!

Az Atyát és Fiút
És a Szentlelket áldom, :/:
A menny Urát, kiben
Szent egybe forrt a három;
Aki úgy szól ma is,
Ahogy régente szólt,
Nem változik: az Ő,
És az lesz, aki volt.

Imádság: Dicsérünk, Urunk! Valljuk, hogy nincsen Nálad méltóbb a mi dicséretünkre! Atya, Fiú, Szentlélek, dicsérünk Téged! Ámen.

(K.E.)

Kép: K.E.

Vélemény, hozzászólás?