A Sátor bejárata

Zsolt 27, 1-5

Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?  Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.  Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.  Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában. Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. 

„Ahol bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik.” – Tartja a mondás.  Bezártuk a bejárati ajtót – akik tehetik- kinyílt-e az a másik? Ami Hozzá vezet. Most, hogy kevesebb az inger, az ember, a zaj körülöttünk, több lett-e Ő? Vagy beszippantanak a hírcsatornák, a média, a pánik, a pótcselekvések? Mert félünk. A csendtől, attól, amit igazán előhív belőlünk ez a helyzet.  Ez a zsoltár egy „óvóhelyről” beszél, ami nálunk is elérhető: Az Ő sátra. Mert Neki sátra van. Az Ószövetségben az ÚR sátra ment a néppel a vándorút során. Ő Immánuel, a velünk lévő Isten, aki ott lakik, ahol az övéi. Nem olyan istenség, aki várja, hogy elzarándokoljanak hozzá, hanem aki együtt él- életvitelszerűen azokkal, akik Benne bíznak, ŐT szeretik és keresik. Hol lakik az Isten? Van-e állandó lakcíme? Igen: Te. A szíved. Veled van. Mert megígérte. (Mt 28. 20) Melletted lépdel, mint az emmausi tanítványok mellett, ismerd fel! Vedd észre Őt! 

A sátor az Ő jelenlétét jelképezi a Bibliában. „Íme az Isten sátora az emberekkel van.” Jel 21,3 Ő nem határolódik el az emberektől, épp közéjük jön. Sőt megnyitja otthonát, sátorát, a menny kapuját élők és holtak előtt, azok előtt, akik hisznek Benne. Ahol elbújhatunk a veszedelem napján, ahol megmagyarázhatatlan békességünk lehet a bajok közt is, ahol világosságot és segítséget kapunk egy olyan helyzetben amikor úgy érezzük eltévedtünk a sötétben, senki nem tudja hová tartunk. Akkor rátalálhatunk az ajtóra ott a belső szobában, ami az Ő sátorának bejárata. Nyissuk ki azt a másik ajtót Előtte! „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” Jel 3,20

Imádság: “Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?” –  Istenem, hadd tudjam ezt szívből imádkozni! Ámen!

(S. B. B.)