Ki a király?

Zsolt 24

Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.  Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.  Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől. Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.) Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban. Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emeljétek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király! (Szela.)

 

„Annak akarsz látni, ami nem vagyok, majom a ketrecben igen, ráznám a rácsod, de nem hagyod…” (Ákos: Majom a ketrecbe) Virágvasárnap kettős ünnep. Királyként üdvözlik az Isten Fiát, de nem annak a királynak aki, hanem akinek ők akarják látni. Minek akarjuk látni Istent? Minek nem? Isten a mindig kegyelmes, jóságos akinek kötelessége segíteni, irgalmazni, mert ha nem teszi akkor eldobjuk? Ez régi problémája a keresztyénségnek, hogy a bűnt, Isten büntetését, és a vonatkozó bibliai fejezeteket likvidáltuk, de most kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy mi minden történhet Isten tudtával…

Mennyi mindennek akarták már látni az Istent: Lepipálható úrnak, akinél majd okosabbak, vagy magasabbak leszünk (Bábel), felejthető, lecserélhető istenségnek, akinél egy aranyszobor is többet ér, rómaiakat leigázó királynak, mindent elnéző szakállas öregúrnak, akit egy hajszál választ el a télapótól. Mindig annak, akire épp szükség van, vagyis akit mi irányítunk, használunk, és dobunk el kényünk-kedvünk szerint. „Mint lámpa mikor lecsavarom, ne élj mikor nem akarom…” (Szabó Lőrinc: Semmiért egészen)

A 24. zsoltár helyreteszi ezt: „Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók…” Vagyis mi vagyunk az övéi, és nem fordítva. Bár megengedi, hogy Istenünknek, Urunknak hívjuk, de Ő birtokol minket, és nem mi Őt. A király az, aki rendelkezhet népével, aki gondoskodik, irányít, és nem fordítva! Pedig a nép sokszor akar irányítható királyt, akit kénye- kedve, helyzete szerint irányít. Ahogy a gyerek is sokszor provokálja a szülőt, hogy rávegye arra, amit ő akar. Nagyon szeretem János evangéliumának elejét, mert ő valóban másik látószögből tárja elénk Jézus születését. Máté, Márk és Lukács leírja, Jézus hogy született a földre, hogy kapcsolódott be az emberi életbe. János viszont azzal kezdi: „Kezdetben volt az Ige…” Vagyis Ő volt előbb, mi kapcsolódunk Hozzá, amikor eljön közénk. 

Az igazi király, nem azt teszi, amit elvárnak tőle, nem megfelelni akar népének, hanem egyedül az ő érdekükben cselekedni. Mert mi nem birtokolhatjuk Őt. Ezt nehéz megemészteni, ez ijesztő, hogy az Isten tulajdonképp azt tehet, amit akar, akkor is Isten marad. Akkor is, ha nem értjük, ha eldobjuk, megtagadjuk Őt, attól még Ő az Úr! Akinek uralkodásában a mi életünk csak leheletnyi idő. 

Akinek csak manipulálható, kézi vezérlésű istene van, az még nem Vele találkozott, az csalódni fog. Készek vagyunk-e elengedni mindazt, amit elvárunk Tőle, amit gondolunk Róla, amit szeretnénk, hogy tegyen, hogy megismerhessük Őt? Kell-e Ő úgy, ahogy van? Mi ezt várjuk el egymástól, hogy úgy fogadjanak el ahogy vagyunk. Elfogadod-e Jézust akkor is, ha nem érted? Kell-e? Szamárháton is, békét hozva is, mikor annyi harcod van másokkal, magaddal? El tudjuk-e fogadni az Ő megoldásait, mint királyi rendeletet, aminek alávetjük magunkat? 

Mert amíg csak Isten a miénk, és irányítgatni akarjuk, addig nem vagyunk biztonságban. Addig csak a mi hatalmunk, erőnk és szeretetünk keretei között bontakozhat ki Lénye. De ha átadjuk az uralmat Neki, akkor az Ő hatalma, ereje és szeretete szerint valósulnak meg dolgaink. Ha már elmondhatjuk: Az Övéi vagyunk! Akkor átveszi a hatalmat életük felett újra, akkor cselekedhet azzal a hatalommal, ami Neki adatott mennyen és földön. Akkor tartozhatunk az Ő országához itt, és odaát is. Ámen

 

Imádság: Kérünk Urunk, hogy had’ lehessünk egészen a Tieid, vedd át az irányítást sorsunk felett, úgy ahogy azt Te jónak látod, hogy igaz legyen a mi életünkben is az Ige: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy.” (Ézs. 43,1) Ámen.

(S.B.B.)

Kép: Sóskuti Fanni