Zsolt 121

Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? 2 Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. 3 Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. 4 Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! 5 Az Úr védelmez téged, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. 6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 7 Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. 8 Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.

 

A 30. születésnapomra anyukám egy bakancs alakú medált adott nekem, az aljába belegravíroztattam: 121, mint 121. zsoltár. Ez az utolsó ajándékom tőle. Az út, mint az élet szimbóluma elég elcsépelt kép, mégis engem folyton emlékeztet erre a zsoltárra: Ne feledd, úton vagy! Zarándok vagy itt a földön! Amikor nem úgy mennek a dolgok, bíztatás: még úton vagy, ez csak egy állomás, nem a végcél, még tudsz hová fejlődni! Mikor elbíznám magam figyelmeztetés: vigyázz, ne rendezkedj be erre, mert nem ez a végcél

A zarándokénekek a templomba felmenetel imádságai, sóhajai: Úton Isten felé, a Vele való találkozás felé. Ilyen értelemben lehet az életünk is zarándokének.

Útközben sok mindennel és mindenkivel találkozunk. Vannak jó és rossz részei, tele veszélyekkel, örömökkel. De mind csak „átmeneti vendég”. Tudunk-e így tekinteni az aktuális körülményeinkre? Díszletek csupán. Tudunk-e túllátni, feljebb látni? A hegyeken is túlra.

A zsoltáros polémiának – hitvédelemnek is írja ezt a zsoltárt. A hegyek, ahová tekintetét emeli a környező népek bálványisteneinek templomának képei. Mindenki onnan várja a segítséget, de az én segítségem az Úrtól jön. Tekintetem a bankszámlámra, a protekcióimra, kapcsolataimra, a védőfelszerelésekre, orvosokra emelem, honnan jön segítségem? Tudunk-e túllátni azon, amin a többiek? Hogy végsősoron kinek a kezében vagyunk. Mert ennek a zsoltárnak az alapállapota a kiszolgáltatottság, méghozzá az Istennek való kiszolgáltatottság. Kapituláció Isten előtt.(K.E.) Mikor megadom magam Neki teljesen. Az Isten előtt való kiszolgáltatottság a legbiztonságosabb hely a világon. Onnan nem eshetek nagyot elbizakodottságomban. Kiszolgáltatottságomban az Ő kezében vagyok, mert azt mondtam Ő az Úr, tegyen velem amit akar. És ha Nála vagyok, nem árthat nekem semmi, nem teheti rám a kezét a gonosz, mert az Ő kezéből senki ki nem vehet. A kiszolgáltatottság elrejtettség, amiben úgy tudom végig járni ezt a földi utat, mint aki kígyókon, szakadékokon megy át minden bántódás nélkül. Mert a Vele való kapcsolatomat, a lényegemet nem érheti bántódás, és célba jutok.

Ezért szeretem a bakancsokat, mert azok a kiszolgáltatottságomra emlékeztetnek, mint ami megvéd, mint egy jó cipő az út veszélyeitől: a kísértésektől, rossz döntésektől, bajtól

Ez a legnagyobb kihívás: Úgy járni utunkat, hogy a menés közben maradjunk Őbenne, (Jn 15) amíg Hozzá jutunk. De Jézus már bejárta ezt az utat itt a földön előttünk. Ő, akié minden hatalom mennyen és földön, még Ő is ezt látta legbiztosabb útnak itt: az Atyának alávetni magát. Minket is hív: „Kövess engem!” Jn 1, 42 Ámen

(S.B.B.)