33. zsoltár

„Örüljetek az Úrnak, ti, igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret.  Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!  Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld. Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. Gáttal torlaszolta el a tenger vizét, mederbe zárta hullámait. Féljen az Úrtól az egész föld, rettegjen tőle a világ minden lakója, mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott. Semmivé teszi az Úr a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait. De az Úr terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.” (1-12)

 

Mi az, ami elsőre átjön ebből a zsoltárból? Hogy a zsoltárosnak nagyon tele éppen a szíve Istennel, valamilyen erős megtapasztalással. Nem részletezi, nem egy konkrét bizonyságtétel, inkább egy tapasztalat lecsapódása. Szintetizálja a tapasztalatát, levonja belőle a következtetéseket, hogy ez alapján milyen is az Úr. Így születnek a dogmák, és a hitvallások. A Heidelbergi Káté, vagy épp az Apostoli Hitvallás olykor nehézkes szövegű, akár száraznak tűnő dogmái is ilyen lelkes Isten élményekből születtek. Valaki átélt valamit Belőle, és ennek örömét, tanulságait, „énekeit” továbbadta. „Az „új ének” nem újonnan szerzett, a régitől eltérő éneket jelent, hanem válasz az Úr „új” cselekedetére, melyet a hívő ember megtapasztalt.” (Jubileumi Kommentár) Vagyis két dolgot kérdez ez a zsoltár: Van-e új cselekedete az Úrnak az életedben? És válaszolsz-e, reagálsz-e ezekre? 

1., Az első mondhatnánk nem tőlünk függ. Hogy Ő mit hoz épp az életünkbe valóban független tőlünk. Ám az, hogy észrevesszük-e, figyeljük-e lábnyomát életünk eseményeiben, az igen. Jön velünk a jelenbe, kérdés, hogy mi lépést tartunk- e Vele, vagy a múltunkon rágódunk, esetleg a jövőn aggódunk, ezért az itt és mostban lemaradunk Róla. Mikor sokáig nem tapasztalom Őt, mintha elsikkadna az életemben, mindig rájövök, hogy olyankor én nem vagyok jelen a saját életemben. Ő ott van, én viszont nem. Mert talán a jelen épp fáj, vagy ijesztő. De ettől Ő még ott van, és újat cselekszik, ami nagy dolog, attól aki öröktől fogva van, látott már egy s mást, mégsem control c control v megoldásokat ad, „ha az egyiknél működött most is fog” alapon, hanem minden emberi élet az Ő új cselekvése. Ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat, Isten cselekedetei is egészen újak, személyre szabottak minden ember életében. Mondhatni az életed Isten és a te egyedi éneke, duettje. 

2. A válasz pedig az „ének”. Ha ezt megláttuk, felfakad-e bennünk az új válasz? Újat ad minden nap, tartjuk-e a lépést, reagálunk-e? Egy tanárom azt mondta neki mindig gyanús, aki 30 éve ugyanarról tesz bizonyságot, miért azóta nem történt semmi? Születtek-e új kérdéseink, és válaszaink (mint egy káté) és énekeink, hitvallásaink az elmúlt évben, hónapban, napokban? 

Kutassuk fel magunkban, életünk eseményei közt az Ő arcát, és az erre adott őszinte válaszainkat! Ámen

 

(S.B.B.)

Fénykép: sóskuti zoltán