† Simonné Margit néni temetésén elhangzott beszéd

A lelkipásztori gondolatok menüpont alatt közzéteszem azt a temetési beszédet, amit 2024. október 7-én mondtam el Simonné Margitka temetésén. Személye számomra sokat jelent, rengeteg lelki jót kaptam általa Istentől, sokat tanultam ettől az egyszerű, kedves, mélyen hívő, szolgálatában hűséges, hitében kitartó, hiteles testvértől, előttem járótól. Temetésén méltatlanul kevesen voltunk – bizonyára mindenkinek megvolt az oka, amiért távol maradt.  Csak szomorúság van bennem erre nézve, nem ítélkezés – hiszen sajnos velem is megtörtént ez, sok ravatalnál ott kellett volna nekem is lenni, ahová végül ezért vagy azért nem mentem el.  A végül távol maradók kedvéért is teszem közzé e sorokat, és a rákoskeresztúri gyülekezeti tagok számára is, akik test szerint nem ismerték, de sokat hallottak Margit néniről tőlem. Áldott az igazak emléke, hála legyen érte, és dicsőség a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Istennek!

———-

Zsolt 92,13-16
“Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus. Az Úr házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain. Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak, és hirdetik: Igaz az Úr, kősziklám ő, akiben nincs álnokság!”

Ezt az Igét Margit nénitől hallottam úgy 30 évvel ezelőtt, mint kedves sorait a Szentírásból.

1.


Sokan bizonyságot tehetünk arról, hogy a nyolcvanas évek elejétől láttuk, ahogy virul Margit néni az Úr házában, az Ildikó téri templomban, gyülekezetben. Közel négy évtizeden át minden szertdán megtartotta az asszonyórát, hatalmas segítséget adva, hátteret biztosítva a gyülekezet lelkipásztorainak (Kovács Mihály, Kálmán Péter, Molnár Sándor és segédjeik számára erőt adva). Kimeríthetetlen azoknak a mozdulatoknak a száma, melyet össze tudnánk gyűjteni, amit a közösségért tett! Rengeteg telefonbeszélgetés, látogatás, törődés, csomag, ajándék lelki könyv, Igés szülinapi jelzők; szervezés, jó szó, imádság…

Őrzöm azt a kockás füzetet, ami egy a rengetegből, amibe előre leírta az áhítatait, amiket elmondott szerdánként. Sok éven át ugyanezt tette a Bánk bán utcai Idősek Otthonában.

A tahis ifi táborokban szolgált a konyhában, főzte minden tábor kezdetkor a finom lecsót és sok finomságot. Tőle hallottam először így: “Zaftot kérsz még rá?” Velünk énekelte a gitáros énekeket, részt vett velünk a lelki alkalmakban.

Ő is biztatott bennünket, amikor elkezdtük a zenési ifjúsági Istentiszteleteket, amikor tehette, velünk volt, velünk rezdült, sokat bíztatott bennünket. Figyelt ránk, tudta a nevünket, úgy éreztük, fontosak vagyunk a számára, és tudtuk, imádkozik értünk is.

Személyesen is megvallhatom, nélküle nem lennék az, aki vagyok, mert a fentieken túl mint formálódó lelkipásztort elképesztő figyelemmel és biztatással vett körül, és imádkozott értem éveken át hűségesen. Amikor utoljára találkoztunk Budaörsön, már sok minden bezárult előtte, de amikor átöleltem, és beszélgettünk, Igéket mondtunk (mert az Igéket fejből tudta, hiszen a szívében voltak), két dolgot mondogatott: “csak szeressük egymást” és “aki nem imádkozik, az még nem ember”. Már csak a lényeg maradt…; de a lényeg megmaradt.

2.


Sokan a fáknak csak a lombozatát nézik. Azt már kevesebben, hogy mitől növekszik a pálmafa, mitől virul a cédrus?
Attól, hogy “az Úr házában vannak elültetve”! Isten jelenlétében élnek, Isten táplálja őket. (A MUSTÁRMAG példázata: sokan találtunk helyet még idős korában is árnyékában…!!!) A HIT titka ez! Az Isten Országának valósága!


Mit jelent ez? Azt a három, sokszor közhelynek bélyegzett keresztény igazságot: olvasni, ismerni Isten Igéjét, így magát Istent; imádkozni, vagyis tartani Vele a kapcsolatot, Vele élni; és engedelmeskedni Neki. Ilyen EGYSZERŰ. Ezt az egyszerűséget láttam Margit néni lelki életében. Egyszerűség, de következetesen és hűségesen… Ebből következett mindaz, hogy vágyott a gyülekezeti közösségbe; és ebből következett az is, hogy nem csak kapni jött, hanem adni, abból a kincsből, a mit kapott. 

Nehéz időkben ez tartotta meg, a hitben talált megnyugvást, feloldást. Életének fontos helyszínei: Torbágy, Beregszász(i) utca, Etele út. Otthon sem volt másmilyen: kedvesség, megértés, szeretet otthon is. Szigorú és féltő szeretet volt az övé, mindig tudott bizakodni, remélni. Sugárzott belőle a jóindulat, a szeretet, figyelmes, gondoskodó. Két gyereke született: Margit (Gréta), Csaba Unokák: Gigi, Krisztián, Fanni, illetve Szabina, Olivér, Gergő Menye: Csilla Szívén hordozta őket. 1946-86 a kelenföldi textilgyárban dolgozott, munkatársai szerették.

Kaptam tőle én is a nehéz időkben egy házi táblát: “én és az én házam népe az Urat szolgáljuk”. Azt mondta, ezt tegyem fel a falra, és ehhez tartsam magam. Erre igyekszem azóta is, ott van a bejáratnál a falon. Amikor két évvel ezelőtt egy nagy válaszút előtt voltam, végső kétségeim között őt hívtam fel, hogy adjon tanácsot. Csak ennyit mondott, megint igen egyszerűen, lassan, fáradt hangon, de biztosan: “Azt kell tenni, amit az Úr akar.” Látszólag nem voltam kijjebb, aztán mégis békességet adott, döntöttem, és amikor néhány hét után felhívtam a döntésemmel, ezt mondta: “Zolikám, ezt akartam mondani.”

Sok betegségen ment át, de tűrte, átvészelte hitben. Lassan gyengült le, de a covid beütése után romlott le jobban az állapota. 92 éves koráig tablettezett, és hallgatta az Igehirdetéseket. Gondoskodó szeretettel vették körbe az övéi. Igen, igaz volt rá életének utolsó szakaszáig is: “Öregkorban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak, és hirdetik: Igaz az Úr, kősziklám ő…”

Az ilyen növény, az ilyen élet, tovább él, a tél után új tavasz jön, a halál után feltámadás, a feltámadás után örök élet. Erről beszél a gyászjelentésen végakarata szerint található Ige Jób könyvének 19. részéből: “Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött…” HITVALLÁS ez, ami üzen nekünk, biztat és reménységgel tölte el. Majd így folytatódik: “és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent.” Ezért, amikor egy hívő testvérünk elmegy, amellett hogy nagy fájdalom, és hatalmas hiányt hagy maga mögött ami életünkben, de mégis csak hazatérés számára, vagyis ünnep! Mindvégig kitartott, a hitet megharcolta és megtartotta, és őt is megtartotta majd’ 95 éven át Urunk.

A hálaadás ideje ez: édesanyáért, nagymamáért, imádkozó és szolgáló testvérét, egy csodálatos nagy, meleget adó, fényes jelzőtűzért, ami, aki utat mutat nekünk!

Vélemény, hozzászólás?