Gondolatok karantén idejére  ( Idézetek a Külmissziói híradó c. folyóiratból)

„A hála ajtót nyit az öröm előtt. Ezt a szívbéli beállítottságot nem tudjuk sem megvásárolni, sem birtokolni. Nem lehet eltenni szűkösebb időkre sem. A háládatosságot gyakorolni és élni kell.”, 

Kié a felelősség? Egy misszionárius írta egy nehéz, türelmet igénylő próbában, sok kudarc után, amikor minden igyekezete csődöt mondott. „Még valami tudatosult bennem: a fordulópont akkor következett be, amikor a felelősséget teljes mértékben átruháztuk Istenre. Lehet, hogy azért merülünk ki olyan hamar, mert a saját erőnkből akarjuk fogcsikorgatva elrendezni a dolgokat? Mi most a gyakorlatban láttuk, mit jelent átadni a vezetést Istennek. Megszűnik a belső nyomás, és akkor is nyugodt marad az ember, ha a dolgok nem a terv szerint alakulnak….. Szeretnék mindenkit bátorítani: Ne adjuk fel! Tartsunk ki! De ne a saját erőnkből, hanem Jézus erejében bízva, aki azt ígérte, hogy velünk marad minden napon a világ végezetéig.”

Keljfeljancsi példája. Pál apostol a sok megpróbáltatás ellenére mégis mindig talpra állt, mégis mindig újrakezdte, mégsem mégsem adta fel. „Senkinek sem kell játszania az erőset, amikor éppen gyenge! Senkinek sem kell úgy tennie, mintha uralná a helyzetet amikor kezd kicsúszni kezéből az irányítás. Nem kell eltitkolnunk, hogy erőnk végéhez értünk és lemerült az aksi. Keresztyén testvéreink előtt sem , Isten előtt pedig végképp nem. Egy biztos: amikor Isten többet vár el tőlünk, mint amennyit mi teljesíteni tudunk, az nem azért van, mert nem ismeri a mi határainkat. Hanem azért, mert a saját erejének ismeri a mértékét…..

Egy nehézséget elviselni, kibírni és abban kitartani csak az képes, aki tudja, hogy valaki tartja. Ahogyan ezt egy rákos asszony mondta nekem nagy fájdalmak közepette: Én már nem tudok Jézusba kapaszkodni, Ő azonban szorosan tart engem.”