Verebes János: Szemeim a hegyekre emelem
reflexió közösségünk egyik tagjától a január elsejei év kezdő Istentisztelet margójára
A hegy hatalmas.
A hegy lehet talán az egyedüli közelítő mérték lehet Isten hatalm(asság)ának szemléltetésére az egyszeri emberi számára földi körülmények között.
És némely tulajdonságai is (ha kissé elvontan is, de) tudnak hasonlóak lenni.
A hegy emberi mértékeinkhez képest hatalmas, nem számonkérhető, nem vádolható, és nem fog szavakkal választ adni kérdéseinkre, cselekedeteinkre.
De akkor is OTT VAN a maga óriási méreteivel önmaga valójában megkérdőjelezhetetlenül!
Képes megmutatni parányi mivoltunkat.
Sosem a hegy bánik el a túlzott önértékelésű hegymászóval, hanem annak önmaga képességeibe (mindenhatóságába) vetett eltúlzott hite és alázatosságának (Istenfélelmének) hiánya.
És ebben a hegy (vagy akár Isten) nem ismerete is szerepet játszik.
Lehet persze dacoskodni, erőből okosnak lenni, de a józan ember tudja, hogy nem érdemes, mert annak minden esetben bukás a vége.
A nem nevükön nevezett fogalmak, amelyeket az Igehirdetés körüljárt, olvasatomban ismét csak a józanság és az alázat voltak.
Nyugodtan lehetünk pökhendiek, felelőtlenek, meggondolatlanok, bátran túlgondolhatjuk, túlárazhatjuk magunkat, tetszeleghetünk önmagunk előtt.
Méregethetjük, hasonlítgathatjuk magunkat másokhoz csupán a látható külsőségek alapján teljesen feleslegesen és értelmetlenül.
Rá fogunk jönni, ha (egyszer talán) kijózanodunk, hogy többek semmivel nem leszünk, semmire nem megyünk általa.
Mert mindent egy nálunknál sokkal hatalmasabb és tudatosabb erő, hatalom irányít.
Megnyugvást adhat-e az a tudat, hogy a szélben mi vagyunk a legkülönb muslicák?
A józanság és az alázat egy dolog felé mutatnak: Isten segítsége felé.
Istentől kérhetünk és kaphatunk segítséget.
Isten fogja megmutatni azt az önmegtartóztató és bölcs utat, amelyen esetleg fel lehet jutni az áhított hegyre.
De az alázatos hegymászó is tudja (bízom benne, hogy van ilyen ), hogy a hegyet leigázni nem lehet, bár ostoba szóhasználatban ez a kifejezés ma gyakori.
A hegyre (ha Isten megsegít) talán fel lehet mászni.
És onnan (ha Isten megsegít) talán le is lehet jönni.
De nem biztos, hogy aki feljutott, az le is jut.
Az élet azt az embert tanítja, akit lehet.
És Isten léte e tanítások során egyre tisztábban és megkerülhetetlenebbül mutatkozik meg.
Akárcsak közeledésünkkor a ködből előttünk kirajzolódó hegy.
(kép: S.Z.)