– 2 –

 

Gondolkodtató: Kit ismerek a leginkább, miért róla gondolom ezt?

Hangoló: Szentháromság Isten, aki jobban ismersz mindenkinél, szólíts úgy, hogy válaszolni tudjak! Ámen

 

… most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. (1Kor 13,12b)

Őt ismerem. Vajon hányféleképpen lehet ezt kimondani? Hallottam, olvastam róla ezt-azt, olvastam, hallottam, láttam a műveit, vagy láttam képeket már róla. Tudom, kinek a kije. Míg ezek az információk lehet, hogy elég biztonságot adnak ahhoz, hogy elegendően tájékozottnak tartsuk magunkat, egy barátságnak, vagy házasságnak nem adnak elegendő alapot. Lehetnek valójában ismeretlen ismerőseink akár a családban is, vagy egy szempillantás alatt ismerőssé váló ismeretlenek is az életünkben. Talán máshol húzzuk meg a határt az őt ismerem kritériumánál. Helyzettől, embertől függően. De emberségünk, létünk letagadhatatlan része, hogy vágyunk arra, hogy ismerjünk, és még inkább ismerve legyünk, hogy látva lássanak.

Ez az ősi vágy a teremtettségünkből adódik, vágyunk arra a teljes kapcsolatra, amiben mindenestől fogva, ahogy mondani szokás, szőröstől-bőröstől ismernek, elfogadnak, sőt szeretnek bennünket. Ez az édeni állapot, amit visszasírunk, amikor az ember ilyen kapcsolatban élt Istennel. Ezt keressük azóta is szüntelen, egymással és Istennel is. A mai igénk arról beszél, hogy ez nem csak vágyálom, hanem már most valóság. Bár a mi ismeretünk töredékes, a maga teljes valójában senkit sem tudunk megismerni, Isten ezzel szemben már most is teljes mértékben ismer minket. Töviről-hegyire. Kívülről-belülről. Ez az ismeret, azonban nem a kritikusok szőrszálhasogató, félelmetes ismerete. Hanem olyan ismeret, ami életet hoz annak, aki rácsodálkozik! Ez a megismerés, ahogy Isten ismer bennünket, a részéről egyszeri alkalomhoz kötődik, amiből aztán kapcsolat születik, Ő lép felénk először, hogy aztán mi egy életen át lépkedhessünk felé. Ahogyan engem is megismert Isten: Isten által lettem megszólított, kiválasztott, szeretett.

Átélted már ezt? Vágysz rá? Kéred-e? Hogy először felismerd, hogy sokadszorra, hogy szüntelen élni tudj VELE! Mert a lelkünk mélyén tátongó űrt egyedül Isten tudja kitölteni, egyedül Ő az, akinek a szeretete soha el nem fogy. Vigasztaljon bennünket ez a meg nem érdemelt szeretet, amivel Isten fordul felénk! Bátorítson, hogy mi is egyszer majd, amikor színről színre láthatjuk Őt, így fogunk ismerni és így fogunk tudni szeretni! Addig is: napról napra éljünk Isten szeretetéből, kapcsolatot tartva Vele és a mellettünk lévőkkel is!

(J.L.)

Visszhangzó

Isten ismerete és megismerése változásra hív. Olyan változásra, melyben ki tudjuk mondani: “legyen meg a Te akaratod”… Keresztyén életünk talán legnehezebb kihívása ez elengedni, a saját akaratomat, és rábízni magam Isten gondviselésére! Ez persze, nem azt jelenti, hogy sült galambot várunk, de jelenti azt, hogy elismerem: van, aki jobban ismer, van, aki többet lát belőlem, a jövőmből… Ő az Élő Isten. Ez a felismerés pedig – Jézussal együtt – őszinte könyörgésre indíthat bennünket: “mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te…” Így könyöröghetünk együtt az ének szövegével: Írd át álmaim, amire akarod… Itt hallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=bA0cDORQlk8

(K.E.)

Tükröződő

Derera Mihály és Dereráné Varga Éva – az ember aki a tolókocsiban üldögél a templomban és az asszony, aki toligálja.

Mihály írja:

Tudtam, hogy sokszor sírt, de amikor beszéltünk, soha. Meg akartam ölelni, de egy hétig nem lehetett. Amikor már napokig bent feküdt a kórházban és még mindig semmi sem történt a kizáródott sérvével, eldöntöttem, felhívom az orvost és amikor telefonon beszéltünk, kérdeztem, mi a neve, hogy fel tudjam hívni. Nem tudta, mert bár több orvos vizitált, egyik sem mutatkozott be… A facebookon megírtam ezt a történetet, itt csak jelzem, milyen keserűséggel, nyomorúsággal teltek az elmúlt hetek. De az Isten megsegített bennünket, utunkba hozott egy tisztességes orvost, aki sikeresen megoperálta, s most együtt lehetünk itthon, örömben, gyógyulgatva. De hozott még egy örömet ez a három hét. Több százan üzentek, írtak, telefonáltak a gyülekezetből és persze a baráti körből is, akik imáikat, vigasztaló szavaikat, segítség ajánlásaikat küldték nekünk. Ez hatalmas erőt adott, a mai napig is örömmel tölti el a szívünket. Nagyon jó volt érezni a gyülekezet erejét.

Éva írja:

Először is nagyon, nagyon hálás vagyok Istenünknek, hogy új lelki otthont és új testvéri közösséget készített nekünk a Rákoskeresztúri gyülekezetben, ahol teljesen otthonra találtunk. Előtte 26 évig a Nagyvárad téri gyülekezet tagjai voltunk, amíg el nem költöztünk a belvárosból Ecserre. A legfrissebb élményünkkel kapcsolatban és Misi sorait folytatva:

Régen nem sírtam ennyit, ilyen rövid idő alatt. Nem értettem az egészet és bár a hitem szilárd maradt, az „ember” bennem kicsit összezuhant. Amikor elhalasztották a műtétemet a rosszul levett Covid teszt miatt és délután még kicsit háborgott a lelkem Isten és emberek előtt, megszólított az Úr olyan világosan és egyértelműen, hogy magam is meglepődtem! Mennyei „SMS-t” küldött a gondolataimba, ami így szólt: „A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel!” (Fil 4,5) Pont erre volt szükségem ekkor. Ő közel volt hozzám akkor is, amikor a sok történés miatt nem láttam. Nekem pedig a Tőle kapott szelídséget kell mutatnom. Mennyivel könnyebb volt így már! Olyan jó volt megtapasztalni kegyelmét, szeretetét és türelmét hozzám!  És olyan jó volt megtapasztalni a testvéri szeretetet ami körülvett bennünket. A sok, sok szeretetet és a hordozó imádságokat, amikkel emeltétek a fáradt karjainkat. (2Móz 17, 12) Köszönjük!

 

Útravaló: ¹⁴Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, ¹⁵akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: ¹⁶adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; ¹⁷hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva ¹⁸képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; ¹⁹és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. (Ef 3,14-19)

(Borítókép: J.L.)