TüKörKépeink, CSÜTÖRTÖK, 2020.12.03.

– 8 –

 

Gondolkodtató: Mit teszünk olyankor, ha valami nem pontosan úgy történik, ahogy elképzeltük?

Hangoló:  Te vagy a Szabadító, hadd erősödjem ma ebben! Ámen

 

János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus cselekedeteiről, elküldte tanítványait, és megkérdezte tőle:
Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?
(Mt 11,2-3)

Van a várakozásban egy pont, ami talán még jobban próbára teszi az embert, mint az addigiak. A beteljesülés pillanata ez, a célba érkezésé, a találkozásé, amikor megtörténik mindaz, amit vártunk. Miért? Mert addig lehet reménykedni, addig lehet vágyakozni, addig képzelődni, addig a hiányt a saját elképzeléseink szerint, a magunk módján pótoljuk ki. Egyszerre várakozunk és álmodozunk. Gyermekként a felnőttségről, felnőttként a sikeres karrierről, boldog családról, nagy utazásokról vagy a nyugdíjas évek békességéről. Milyen idilli mind! Várjuk és teszünk érte, de amikor ott vagyunk, vajon el tudjuk-e fogadni azt, ami van, olyannak, amilyen? El tudjuk-e fogadni, hogy a felnőttség nem pont azt jelenti, amit vártunk tőle, a végtelen szabadságot, magabiztosságot, garantált sikereket munka és magánélet terén is? El tudjuk-e fogadni, hogy a munkahelyi sikerek nem elégítenek meg végleg? El tudjuk-e fogadni, hogy a család, bár sokszor tényleg boldog lehet, de sohasem feszültségmentes? El tudjuk-e fogadni, hogy a nyugdíjazást éppúgy meg kell harcolni, mint a felnőtté válást, mert már nem az vagyok, aki voltam és ez kihívás?… És vajon, az élet megannyi nagy kérdése között, amikor megismerem Istent, amikor találkozok Vele, akkor el tudom-e fogadni, hogy igen, Ő az, akit eddig kerestem? El tudom-e fogadni, hogy Jézus a Krisztus, a Megváltó, a Szabadító? El tudom-e fogadni, hogy most is az, hogy köze van az életemhez, hogy azért, mert éppen nem érzem a jelenlétét, nem tapasztalom a saját bőrömön, hogy munkálkodik, hogy olyan dolgok történnek velem vagy a környezetemben, amire nincs magyarázatom, Ő, Jézus Krisztus, még mindig a Szabadítóm, akinek az életénél is fontosabb vagyok? Igen, most is.

Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? Keresztelő János Jézusról prédikált folyamatosan, rá mutatva élte az életét, ő keresztelte meg Jézust, ott volt, amikor megnyílt az ég, és leszállt Jézusra a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm. (Lk 3,21-22) És mégis, Keresztelő János szívében is ott a kérdőjel, nem erre számítottam Tőled, Jézus. Csakugyan Te vagy az Eljövendő, aki megszabadít bennünket?

Merjünk őszintén Jézus Krisztus elé állni akkor is, ha összetörtek a saját elképzeléseink, hogy az álomkergetések helyett észrevehessük azt, ami valóságos. Hogy megszerethessük azt, ami igaz, hogy szorosabban kapcsolódjunk ahhoz, aki van, aki ma is él – Megváltónkhoz.

(J.L.)

Visszhangzó

 Kevés dolog nehezebb, mint csalódni abban, amiben reménykedtünk – akár jogos, akár jogtalan volt, amit elvártunk. De milyen jó, hogy mikor csalódunk, mikor sok dolog megkérdőjeleződik bennünk, akkor nemcsak személyes imádságainkban, hanem a gyülekezet énekében is biztatásért, vigasztalásért fohászkodhatunk! Igen, szükségünk van rá, hogy a lelki próbákban együtt legyünk, és együtt is kérjük: Jézus, légy velünk! Jézus, légy velem! Itt hallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=kPxAxcacxec

(K.E.)

Tükröződő

Palásthy Claudia

Palásthy Claudia vagyok, három gyermekem van és 16 éve járunk ebbe a gyülekezetbe a családommal. A diakóniában és az imacsoportban szolgálok, a civil életben pedig német fordítóként dolgozom.

Az alábbiakban szeretném röviden elmondani a Testvéreknek, hogy mit jelent számomra az Úr és a hit, különösen most, ezekben a nehéz időkben.

Ha röviden szeretném kifejezni, akkor az Ige Szavaival azt mondanám, hogy számomra az Úr „minden mindenekben” (1Kor 15,28b). Aki mindenhol jelen van, és Aki mindent tud. Minden pillanatban, és mindenhol velem van, egészen közel és szeret, őriz, véd, biztat, bátorít, erősít, megtart, megbocsájt, van szava hozzám és ha megszólítom, válaszol. És ez akkor is így van, amikor nem gondolok Rá, vagy épp nem érzem a közelségét. Az a tudat pedig, hogy Ő az, Aki fölötte áll mindannak és a kezében tartja mindazt, ami most bennünk és körülöttünk történik, egyben megnyugvást is ad.

A hit pedig számomra is azt a kapcsot jelenti, ami az Úrral köt össze. Vallom, hogy a Krisztus-hit a legnagyobb erő a világban, az egyetlen hit, amely képes minket emberként, és Embernek megtartani. Az Ige Szavaival: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5,4)

Hiszek az Ige és az imádság életet formáló erejében. Ezért tartom fontosnak, hogy az Ige és a tanítás másokhoz is eljusson, hogy az Igét és a tanítást ne csak magamért, hanem másokért is olvassam és hallgassam, hogy legyen mit továbbadni, mert vallom, hogy a hit nem lehet magánügy! Látjuk a világban, hogy mi az eredménye annak, ha száműzik a hitet a mindennapokból és magánüggyé válik! Ezért fontos és az Ünnep közeledtével egyben nagy lehetőség is, hogy megmaradjunk és napról-napra tovább erősödjünk benne és kifelé is megéljük!

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még “egy igen-igen kevés idő, és Aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a Lelkem.” De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,35-39)

 

Útravaló: …boldogok, akik nem látnak, és hisznek. (Jn 20,29b)

 

(Borítókép: J.L.)

Vélemény, hozzászólás?