TüKörKépeink, CSÜTÖRTÖK, 2020.12.10.

– 11 –

 

Gondolkodtató: Kinek mondanak mások téged?

Hangoló: Mutasd meg, hogyan lehetek útkészítő, Istenem! Ámen

 

Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta. (Jn1,23)

Ki vagy te? Az vagyok, akinek mások mondanak? Az vagyok, akinek látnak engem? Az vagyok, amit látnak belőlem? Az vagyok, amit látni vélnek, vagy látni akarnak belőlem? Amit feltételeznek rólam? Az vagyok, amit a külsőm elmond rólam? A szépségem, a hibáim, a magasságom, szélességem, kerekségem, keskenységem? Az vagyok, ami mélyen bennem történik? Vagy mindaz, ami ebből a felszínre tör? Tulajdonságaim, képességeim, vérmérsékletem? Az vagyok, aminek szeretném, hogy láss? Amit szívesen kiteszek az ablakba, amire büszkén hivatkozom? Vagy az vagyok, amit rejtegetek, takargatok, amit magam előtt is letagadok? Az vagyok, amivé formáltak azok, akiktől az életem kaptam, vagy akik végigkísérték első lépteim, rohanó életem? Az vagyok, aki melletted vagyok, vagy akit a hiányod meghagyott? Az vagyok, ahogy reagálok, ahogy adok és elveszek, építek és rombolok? Vajon van-e válaszom, ki voltam, vagyok és hova tartok?

Kétezer éve Keresztelő János, a teveszőrruhás, mézessáskaevős, pusztalakó azt mondta: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”. Nem öltözött olyan szerepbe, aminek mások akarták látni. Nem akart sem több, sem kevesebb lenni, mint amit felismert: ő, Keresztelő János az az ember, aki beszélhet arról, eljön az, akit évezredeken át vártak! Eljön a Szabadító, minden halandó meglátja majd, csak vegyétek észre, idő van! MOST van az az idő, amikor nem mindegy, hogyan éltek tovább, MOST van az az idő, amikor rendezheted az életed, Istennel is. MOST van az az idő, amikor kiálthatsz, a pusztába, abba a keresésbe, ahol a régi már nincs, az új még nem kiforrott, hogy van ÚT, IGAZSÁG és ÉLET és Jézus Krisztusnak hívják.

Keresztelő János erre hívott: állj Isten elé, úgy, ahogy vagy, ismerd el, hogy nem vagy tökéletes, hibázol, bűnös vagy. De merj az Ő segítségével újrakezdeni, otthagyni a régi megkötözöttségeket, haragot, saját igazságodat, és élj úgy, hogy az Ő hangja vagy!

Mert aki, maga az út, arra hív bennünket, hogy egyengessük az Ő útját, hogy ŐT képviseljük a világban.

Ki vagy te? Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját.

(J.L.)

Visszhangzó

Mindaz, aki vagyok, ami vagyok nem teljesen megváltoztatható. És mégis folyton változunk, sosem kiálthatunk fel: “Én már nem változom, én már kész vagyok!” Advent a készülés időszaka. Készülünk Isten testetöltésének ünnepére. Úgy készülünk, hogy közben tudjuk, földi életünk alatt nem készülünk el, sosem leszünk méltók Isten dicsőséges megjelenésére. Ő mégis megjelent, mégis megjelenik nekünk! Hívjuk Krisztust az ének szavával!

“Jer, hű szívembe hát,
Habár szegény e szállás, 
De mindörökre hálás,
Úgy áldja Krisztusát.”

Itt hallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=J1J_BjIqaT0

(K.E.)

Tükröződő

Lutár Ferencné, Éva

Lutárné Éva vagyok. Egy leányom, két unokám, egy leány, egy fiú, és két fiú iker dédunokám van. A kerületbe 2011-be költöztünk. A gyülekezetbe 4 éve járok, ahová nagy szeretettel fogadtak be. Biblia órákra kezdtem járni, hogy megismerjem Istent, és az Ő szeretett fiát Jézus Krisztust a Megváltót, aki bűneinkért szenvedett a kereszten, és megtapasztaljam a Szentlélek gyümölcseit.
Húsvét vasárnapján, Jézus feltámadásának öröm ünnepén konfirmálhattam. Életem legcsodálatosabb napja volt.

lstenről ez idáig nem sokat tudtam, de nehéz helyzetemben, mint mindenki más, mindig hozzá fordultam, és fohászkodtam segítségért. Nem hívőként is mindig meghallgatott, és számomra a legjobb megoldást választotta. Isten egész életünkben velünk van, véd, oltalmaz, és vezet bennünket. Az egész világ népének sorsa, az Ő kezében van, de megengedi a rossz úton való járást is. Ez jellemző most a világra! Szentlélektől megkaptuk a Reménység gyümölcsét, így reménykedhetünk, hogy Isten jobb útra fogja téríteni az emberiséget. „Legyen áldott az Úr neve, most és mindörökké! Napkelettől napnyugatig dicsérjétek az Úr nevét! Magasan fölötte van az Úr minden népnek, dicsősége fölötte van az egeknek” (Zsolt 113,2-4) A Kánon körben vasárnaponként énekkel dicsőítjük Urunkat. Most a vírus idején otthonomban, sok imával és énekkel adok hálát az Úrnak. Kedvenc énekem: Atyám két kezedben (KÉ 7.).

“Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan ideje a születésnek” (Préd 3,1-2). A hit megéléséről dédunokáim születésük által tudok bizonyságot tenni. Az iker fiúcskák 7 hónapra születtek. Isten tudta az idejét, hogy mikor küldje őket, a gyermekáldást váró család részére, le a Földre. Azóta is óvja, védi Őket! Most öt hónaposak, és gyönyörűen fejlődnek, a család szemefényei, és boldogságai.

Örülök, hogy ebbe a szerető, és befogadó gyülekezetbe vezetett az Úr, ahova öröm tartozni, és Isten házában otthonra találtam! “Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz 5, 16-18) Istennek dicsőség!

 

Útravaló: Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban! (Mk 1,15)

(Borítókép: J.L.)

Vélemény, hozzászólás?