– 17 –

 

Gondolkodtató: Milyen az, amikor jelen van Isten?

Hangoló: Jézus Krisztus hadd éljem ma mélyebben át szereteted! Ámen

 

Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától,
ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.
(Jn 15,4)

Magától. Mennyire csábító ez az illúzió: magától! Csábít, mert azt súgja, menni fog az, meg tudod oldani, minden rajtad múlik, mindent a képedre és hasonlatosságodra formálhatsz, válogathatsz, választhatsz és használhatsz. Ha a tárgyak világában úrnak hiszed magad, mint aki minden fölött képes hathatóan rendelkezni, akkor az élők közt miért lenne ez másként? Mennyire könnyű a magától illúziójába! Azt mondod, ez a veszély téged nem fenyeget, hiszen alig boldogulsz a hétköznapok rohanásában, nem te használsz, téged használnak! Csakugyan nem hívogat a magától? Hiszen úgyis megoldódik majd magától, Istentől, elrendezi, megoldja, ahogy te vagy akárki más azt nem tudná… lehet, hogy nem használsz másokat, csak Istent magát, gyere Dzsinn, megdörzsölöm a Bibliám, és tessék itt a magától!

Mennyivel többre hív bennünket Krisztus! Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Milyen szoros, mély, kölcsönös kapcsolódás ez! De mit jelent?

Mindenekelőtt létező kapcsolatot. A szőlőtő valóságos, él, ezen van a természetes helye a szőlővesszőnek. Itt van otthon. Krisztus akarja a kapcsolatot, de van egy pont, amikor neked is akarni kell! Benne maradni annyi, mint kapcsolódni.
Benne maradni annyi, mint élni a kapcsolatban. Krisztus az, akiből az élet árad, de te fogsz élni általa. Az élet pedig változás, szüntelen formálódás, a maga döbbenetes megoldásaival. Keresed a Forrást? Kiteszed magad az élet áradásának? Megmaradnak benned Krisztus beszédei?
Benne maradni annyi, mint növekedni a kapcsolatban. Krisztus az, aki regenerál, helyreállít, elveszi a hasztalant, a károst, kipótolja a hiányt, gyógyítja a sebeket, valami újat hoz létre, de benned, veled zajlik mindez: rácsodálkozhatsz, örülhetsz neki, sírva, térden állva könyöröghetsz, mert nem érted, mi történik, miért történik, hova vezet és teheted mindezt Vele párbeszédben. Megvitatod Vele, Benne bízva azt, ami van, vágyaid, terveid, kétségeid? Bízol Benne, hogy azt adja, amire szükséged van?
Benne maradni annyi, mint túlcsordulni a kapcsolatban. Krisztus az, aki gazdagon ajándékoz, de ennek a gazdagságnak a te életedben lesz nyoma. Mint a gyümölcstermés – az a szőlővessző, amiben áramlik az élet, gyümölcsöt fog hozni a maga idejében. Az élet belső áramlása kifelé rejtve marad, a gyümölcs azonban észrevehető kívülről is. Milyen termései vannak mostanában az életednek?

Benne maradni tehát annyi, mint A kapcsolatban élni. Élsz?

(J.L.)

Visszhangzó

 A Krisztusban való valódi élet gyönyörűségéről énekeljünk ma együtt egy fiatal fasori lelkésszel és ezzel az egyszerű, de nagyszerű Taizé-hitvallással: Jézus, életem, erőm, békém, Jézus társam, örömöm…
Itt hallgatható:  https://www.youtube.com/watch?v=OJIt6hlJkZ4

(K.E.)

Tükröződő

Hajdú Csabáné Kati vagyok, a gyülekezet nyugdíjas hittanoktatója.

Nem keresztyén családban nőtem fel, sőt….  Konfirmációi előkészítőre íratott be édesanyám a Salétrom utcai gyülekezetbe – 13 éves lettem és eszébe jutott a keresztelési fogadalom -, két pofon kíséretében. Tiltakoztam az ellen, hogy templomba menjünk, úgy gondoltam, oda csak az öregek járnak. 44-en konfirmáltunk áldott emlékű Kovács Bálint lelkipásztornál, akinek ittam a szavait. De nagyon érdekes, hogy Molnár András beosztott lelkész igehirdetését használta fel Isten – konfirmációm után 3 évvel -, hogy bűnbocsátó, üdvözítő kegyelmét közölje velem. Ezután kértek fel a gyermekek közti szolgálatra, itt ismertem meg leendő férjemet, innen indult közös életünk. A konfirmáció utáni ifjúsági órák (két alkalom is volt hetente) nagyon meghatározók voltak életemben: Isten Igéjének kitenni magunkat az Isten megismerésére vezet!

A napi hírek, a járvány felerősödése, a környezetünkben történt megbetegedések, hatással vannak ránk is. Rengeteg kérdés születik a jövővel kapcsolatban, mert minden bizonytalan. Félelem, türelmetlenség, lázadás, tagadás, elégedetlenség, hibáztatás, értetlenség, kilátástalanság, amivel találkozunk, s mind ezek talán jogosak is? De olyannak ismertük meg Istent, Atyánkat, Aki azt akarja, ebben éljünk, ezek határozzák meg napjainkat, csak a feltornyosuló hullámokat lássuk, mint Péter, mikor a vízen járva Jézus felé tartott, s amikor levette tekintetét Róla, és süllyedni kezdett?!
Legyen áldott az Úr, hogy lelkészeink gondoskodnak lelkünket megerősítő „táplálékról”, hogy kezünkbe vehetjük az írott Igét, hogy emlékeztessen, Ő szabadító Isten, hatalma most sem kevesebb, mint a bibliás időkben! Hányszor tapasztaltuk meg, hat bajunkból megszabadított, a hetedikben sem hagyott el! Tud rólunk, számontart, velünk van, kegyelmét, irgalmát nem vonta vissza! Ezeket hiszem és vallom!
Napi csendességeinkben szól, erőt ad, tekintetünket felemeli, önmagára irányítja! Most éppen Jóbot könyvét olvassuk, talán nem véletlen! Isten Jóbot így jellemezi: feddhetetlen, becsületes, féli az Istent. S ennek ellenére, mi történik vele….? Az felér egy pandémiával, sőt……! Miközben kutatja szenvedésének okát, így vall: „Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet!” (Jób 10,12) – mondja akkor, amikor már mindent, mindenkit elveszített, amikor a fájdalom úgy gyötörte testét, hogy semmi nyugalma nem volt, az ő számára Isten akkor is az, akinek megismerte! Ki másban is reménykedhetne, mint abban, Akitől az életét kapta, Aki annyi jóval áldotta meg! Mi mennyivel többet vallhatunk meg Istenről! Nemcsak fizikai létet kaptunk, hanem új élettel, üdvösséges élettel ajándékozott meg szeretetéből, mert „Ő azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére!” (1Tim 2,4)

Ajándékozó Istenünk van: bátorít, vigasztal, segít elhagyni a sok hiábavalóságot, hogy ebben a pandémiában megláthassam, az a legfontosabb, hogy úgy tekintsek Rá, mint életem Urára! Tehetetlenségünkben, félelmeinkben Őt keressük, őszinte hittel kapaszkodjunk Őbelé! Ne csak azt várjuk, mikor lesz már végre minden olyan, mint régen!  Vajon szolgálja-e ez a járvány azt is, hogy életünk megváltozzon, Istennek tetsző legyen?! Volt igazgatónőm hívott fel, s beszélgetésünk során említette, katolikus papok (lelkészek is) covidos osztályokon (beöltözve, engedéllyel) nyújtanak lelki segítséget olyanoknak is, akiknek az életében a hitnek semmi szerepe nem volt, eddig. Adja az Úr, hogy közülük is sokan átéljék, ÉLET-tel ajándékoztattak meg attól, Aki maga a SZERETET! (Jn 3,16) S mikor így lelassíttattunk, az ajándékba kapott időt, használjuk arra, hogy többet törődjünk lelkünkkel, többet legyünk csendben, figyeljünk befele és fölfele!
Egyik kedves gyülekezeti Testvérünk mondta, felépülve a covidból: Isten nemcsak a külső embert gyógyította, építgette, hanem a belső embert is!

Fordítsa az Úr mindannyiónk életében ezt a járványt a Vele való kapcsolat megújulására, megerősödésére, hogy dicsőítessék az Ő szent neve általunk is!

 

Útravaló: Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk Őáltala! (1Jn 4,9)

(Borítókép: J.L.)