– 23 –
Gondolkodtató: Mit jelent számomra a szívesség?
Hangoló: Szentlélek Isten, formáld a szívemet, hogy kincset tudjak adni belőle! Ámen
És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. (Lk 6,33)
Szívesen! Azaz vonakodás nélkül, készséggel, örömest. Csakugyan? Amikor a másik helyett végzel el valamilyen feladatot, vagy amikor odaadod erődet, idődet, pénzedet, azt, amid van a másiknak, a másikért, akkor a végén őszintén mondod ki szívesen? Nem csalunk-e már sokszor ebben is? Automatikusan válaszolunk a köszönömre, de a szívünk az öröm helyett inkább bosszúságról vagy keserűségről szól, latolgatva, mit vesztettünk, vesztegettünk el a szívességünkkel.
Szívesség. Adok, hogy kapjak, kérni meg inkább nem fogok, még mielőtt az adósoddá válnék. Mennyire igaz ez ránk? Talán szeretnénk, ha a szívességek nagyvilági játszmáihoz semmi közünk nem lenne. Bár mind ismerjük a filmekből a félmosollyal körített „behajtottam néhány szívességet” mondatot, látjuk, hogy így működik ez a világban, na de a saját hétköznapjainkban? Ezt kikérjük magunknak.
Ha a Biblia tükrébe nézünk, milyenek a szívességeink? Hogyan, miért cselekedjük a jót a másik emberrel? Mi motivál bennünket? Hogyan érezzük magunkat utána? Félreértés ne essék, tehetünk jót viszonzásból is! Tehetünk jót „hirtelen felindulásból”, vagy azért, mert megígértük… megemberelhetjük magunkat. Ez azonban még az emberi erőfeszítésekről szól. Akkor is képes lehet rá valaki, ha Isten nélkül éli az életét. (Vajon hány olyan ember jut kapásból eszünkbe, akik „jobb emberek”, mint sok keresztény?)
Létezik azonban az a szívesség is, ami nem vár viszonzást, ami képes a másikkal önzetlenül jót tenni. Létezik az, amikor a szívesség azért jön létre, mert a másik ember javát az szolgálja. Lehet a másikkal jót tenni, mert hálás vagyok, hogy velem is jót tettek. A valódi, önzetlen jó cselekvése az, ahogy Isten felém fordul. Ha Vele csordultig van a szívem, szívessé válok én is. Vajon a szívességeimben, jó cselekedeteimben, mikor a szívemből adok, Benne van Ő is?
(J.L.)
Visszhangzó
Vajon tudjuk-e jobban, szebben dicsérni Őt, mint mikor szívesen fordulunk embertársunk felé? Lehet-e jobban csodálni az Ő önfeláldozó szeretetét, mint mikor mi is feláldozzuk saját időnket, energiánkat, pénzünket a másikért? Lehet Róla jobban vallást tenni, mint cselekedeteinkkel, amelyeket Ő motivál: önzetlenül, szeretetből, hálából az Úristent dicsérni! Itt hallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=Jq3tMrOB3SY
(K.E.)
Tükröződő
Juhász-Kurdi Ildikó vagyok. 40 éve hallottam meg és fogadtam el az Úr hívását. Azóta Jézus az életem középpontja. Azóta fontos számomra, hogy egy gyülekezethez tartozhassak, és ott szolgálhassak Neki. 10 éve tartozom a Bp-Rákoskeresztúri gyülekezethez. Nagyon fontos számomra az istentiszteleteken való részvétel. Sajnos ritkán adatik ez meg, mivel idősotthonban dolgozom, gyakran vasárnap is szolgálatban vagyok. Hálás vagyok az Úrnak, hogy munkám mellett is kaptam itt szolgálatot: hetente lejárhatok takarítani az urnatermet.
Útravaló: A Lélek gyümölcse pedig: … szívesség… (Gal 5,22)
(Borítókép: J.L.)