– 26 –

Gondolkodtató: Mikor fordult felém valaki szelíden?

Hangoló: Szentlélek Isten, hadd szelídüljek meg a jelenlétedben! Ámen

¹⁵Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. 
¹⁶Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való példás életeteket. 
(1Pt 3,15-16)

A hangosak világában élünk. Csak az kiabál, aki fél… milyen sokan élik rettegve az életüket! Vajon mi melyik tábort gyarapítjuk? Azok közé tartozunk, akiknek mindig mindenről megvan a „szakvéleményük” vagy azok közé, akik elég bátrak ahhoz, hogy kimondják: nem tudom a választ? Azok közé, akik változtatni akarnak, vagy akiknek mindegy mi történik, mindegy mit gondol, érez, tesz a másik? Olyanok vagyunk, akiket bármikor lábtörlőnek lehet használni, akik sosem mondanak nemet, szinte természetesnek veszik, hogy velük bármit meg lehet tenni? Vagy akikről lepereg minden, lepattan mindenki, mert falként, avagy faltörő kosként emelik maguk elé elveiket? Vajon, ha süket fülek vesznek körül, kell-e kiabálnunk az evangéliumot?

Amikor szélsőséges kérdéseket teszünk fel, sokszor nem gondolunk bele, hogy nemcsak szélsőséges válasz adható, hanem akár „ki is léphetünk a dobozból”. Krisztus követésében számtalanszor élhetjük ezt meg: az általunk felismert lehetőségek helyett valami teljesen új megoldást mutat. Így van ez ebben a kérdésben is, az út, amire Ő hív bennünket a hatalmaskodás vagy az áldozatszerep helyett a szelídség útja. Szelídség: „Olyan magatartás, amelyben nincs vadság, durvaság.”* Ám ezek hiánya nem jelent sem elnéző erélytelenséget, sem engedékenységet. Sőt! A Krisztustól tanult, Szentlélek által formált szelídségben hatalmas erő van. Meghökkentő, megdöbbentő, mert a szelíd ember tisztában van az értékességével, nem akarja folyton igazolni azt. Krisztusé az élete, élhet krisztusi életet. Nem kell a rosszra rosszal válaszolnia, kiszállt már a bírói székből. Nem kell erőszakosan hirdetnie Krisztust sem, sem a vallásos életet, sem az erkölcsös döntéseket, viszont az élete határozottan, tisztán beszél minderről, és ha lehetőség nyílik rá, a nyelvén is ott a szó. Krisztusi döntés ez: megtehetnék valamit, de nem teszem, önként mondok le róla, mert ez szolgálja a másik javát. A krisztusi életet adó, szelíd szeretet határozott, de sohasem erőszakos.

Emberileg mindez hosszútávon minden bizonnyal lehetetlen. A szelídség jóval túl mutat rajtunk, de a szívünkben szentnek, drágának és becsesnek tartott Krisztus cselekedhet így rajtunk keresztül is, ha teret engedünk neki ebben.

Te megteszed?

(J.L.)

Visszhangzó

Tükröződő

Mógor Krisztina vagyok, két gyermekes édesanya. 2011-ben házasodtunk össze a Rákoskeresztúri Református Templomban. Egész életemben Rákosmentén éltem, na jó egy évet kipróbáltam Angliában is.  A gyermekeim születése után elvégeztem a Keresztény szemléletű coach és vezető képzést a Pünkösdi Teológiai Főiskolán, ahol 2020. szeptember óta oktató vagyok és 2018 óta főállású édesanya-lelkesítőként dolgozom. 2021-ben pedig elindultam a családterautává válás útján is. 

Útravaló:  A Lélek gyümölcse pedig: … szelídség… (Gal 5,23)

(Borítókép: J.L.)