TüKörKépeink, KEDD, 2020.11.17.

– 1 –

 

Gondolkodtató: Hogyan gyarapodik az ismeretem?

Hangoló: Szentháromság Isten, akiről azt mondják, az egyedüli élő Isten vagy, hadd lássalak ma tisztábban, mint eddig láttalak! Ámen

 

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre… (1Kor 13,12a)

Tükör. Belenézel reggel, útközben, félve vagy örömmel, mert felfed valamit, amit nem ismerhetnénk másként, önmagunkból egy darabkát. Ez vagyok. Ilyen vagyok. Pontosabban most épp ez is vagyok, most épp ilyen is vagyok. Megmutat valamit a külsőnkből, a hangulatunkból, az itt és mostból. Emlékeztet arra, amit tettünk vagy nem tettünk, a mosoly a szánk szélén hordozza a jót, ami történt, karikák a szem alatt a kihagyott éjszakákat, a kihúzott gerincünk az elszántságunkat, a lesütött szemünk a gyászunkat. A tükör felfed, láttat, emlékeztet, a valóság egy darabkáját mutatja fel nekünk.

Istent is így ismerhetjük meg, tükörképekből, kis darabkákból áll össze a kép. Míg e földön élünk, nem ismerhetjük meg a maga teljességében, de számtalan lehetőséget kapunk arra, hogy egyre tisztább legyen a képünk Róla. A legtökéletesebben Jézus Krisztusban ismerhetjük meg, aki lényét és szeretetét tükrözi számunkra, de ha őszinték vagyunk, mégis sok minden talányos és nehezen érthető marad abban, ahogyan Isten velünk és a világgal bánik. Ezért lehetőség, hogy napról napra olvassuk a Szentírást, kérjük, hogy Isten mutatkozzon be újra és újra nekünk. Ezért lehetőség, hogy az imádságban: csendben, énekszóban, lélekben és igazságban, a szívünket Istenre hangoltan, az ismeretből tapasztalat legyen, a tudás fejtől szívig érjen. Ezért lehetőség, hogy nyitott szemmel járjunk a világban, hogy a mellettünk levőben, a másik történetében is rácsodálkozzunk az élő Istenre. Ezért fontos, hogy próbálgassuk magunkat, tanuljuk úgy látni a világot, mint Isten cselekedeteinek a színterét, igen, itt és most is.

Most még tükör által homályosan látunk, de ez nem jelenti azt, hogy megbízhatatlan az ismeretünk. Jelenti viszont azt, hogy lehetőségünk van már most ismerni és megismerni a rejtőzködő Isten lényét, hogy egyszer majd tükrök nélkül, a maga teljességében, tökéletesen, valóságosan ismerhessük meg Őt!

Használjuk ki az előttünk lévő időszakot, hogy a bezárkózó világban Istent egyre inkább megismerjük! Olvassuk így együtt az igét, imádkozzunk közösen egy-egy énekkel, zeneszóval, csodálkozzunk rá Istenre, az Ő munkájára a testvéreinkben – legyenek mindezek tükörképpé, amiben Isten lénye tükröződik számunkra.

(J.L.)

Visszhangzó

Hangszeren tanulni, énekelni – akár egyedül, akár közösségben – felér egy önismereti utazással. A zene mélységeiben pedig önmagunkon túl, Teremtőnkre is rácsodálkozhatunk, hiszen a zene Isten különleges ajándéka számunkra. Ezért minden alkalom, mikor zenét hallgatunk, közösen zenélünk, együtt énekelünk, lehetőség Isten és önmagunk mélyebb megismerésére. Így könyörögjünk a 225. dicséretet hallgatva: “Adjad, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet az egy igazságot…” Itt hallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=dCFQUItAuT0

(K.E.)

Tükröződő

Szabados Ádámné, Jutka vagyok, a gyülekezetünknek kezdetektől tagja. Sok örömöt, áldást élhettem át itt, ebben a közösségben és kaptam feladatokat, szolgálatot, amit örömmel végezhetek.

Az utóbbi időben ami Istenről leginkább kikristályosodott bennem, abban a zsoltár idézetben fogalmazódik meg, hogy

„Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr, boldog az az ember, aki Őbenne bízik” Zsolt 34,9

Tényleg jó az Úr? Most, amikor a járvány sújtja a világot, félelem vesz körül bennünket, naponta ott a kérdés: mi is megkapjuk? túléljük? Istennek egy szavába kerülne, hogy elsöpörje a pandémiát, mégsem teszi. Miért?  Mert Isten jósága nem abban mutatkozik meg, hogy minden jól megy körülöttünk, hogy nem lesznek mélységeink, testi és lelki fájdalmaink, hogy minden rossztól megóv.

Amitől féltem, velem is bekövetkezett, megkaptam a covidot. Hálás vagyok, hogy veszélyeztetett korom ellenére túlélhettem, de tudom, hogy nem ezért jó az Úr. Isten átölelő, gyógyító szeretetét éltem át ezen keresztül, de hiszem és vallom, hogyha más kimenetele lett volna, akkor is jó az Úr. A mélységeken keresztül Isten magához akar közelebb vonni, átölelni (amire ma annyira vágyunk), szeretni és ugyanakkor bűnbánatra, megtérésre hívni („ .. nem tudván, hogy az Isten jósága téged megtérésre indít?” Róma 2,4). Azt éltem át most is és sokszor, hogy nem a külső körülmények számítanak (betegség vagy egészség, szegénység vagy gazdagság), hanem Istennel a kapcsolatunk.

Ne féljetek, ha Isten megpróbál, abban is a szeretete és jósága van. Ugyanakkor álljunk imádságban, együttérzéssel, gyakorlati segítségnyújtással azok felé, akik az egyedüllét, a magány, a betegség vagy más próba alatt állnak. Hadd éljük át a közösség erejét! Isten jósága sokszor a testvéri segítségnyújtásban nyilvánul meg. (Betegségem idején többször jelezték testvérek, hogy az ajtóm előtt meleg étel van.) Hiszem, hogy  „Aki mást felüdít, maga is felüdül”  Péld 11,25

Útravaló: Megismerteted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt. ApCsel 2,28

(Borítókép: J.L.)

Vélemény, hozzászólás?