– 22 –
Gondolkodtató: Ha ellenszélben kell kitartanom, hogyan viselem?
Hangoló: Szentlélek Isten, újítsd meg az erőmet, hogy a nehézségeket is türelemmel hordozzam érted, veled! Ámen
Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz? (Róm 2,4)
Meddig még? Meddig engeded Uram, hogy a sötétség terjedjen? Meddig engeded, hogy kizsákmányoljuk egymást? Kicsiben és nagyban is. Meddig engeded, hogy feléljük a Föld tartalékait, pusztítsuk a ránk bízott kertet? Meddig engeded, hogy a gazdag gyarapodjon, a szegény nyomorogjon, hogy a közöny uralkodjon? Meddig engeded, hogy kisstílű játszmákat folytassunk, kiskapukon keresztül keressük a kiutat mindenhonnan, még az életből is? Meddig engeded, hogy ember embernek legyen farkasa, hogy sebek kötözése helyett, újra és újra feltépjük a hegeket is? Meddig engeded, hogy Téged tegyünk felelőssé minden hibánk helyett?
Meddig? A végsőkig. Nem figyelmetlenségből vagy nemtörődömségből – ez is a szereteted jele. Azé a szereteté, ami a keresztig tűrt hosszan. Azé a szereteté, ami még ott sem fogyott el, nem jött ki a sodrából, nem mondott le a céljáról: hogy életét adva életet adjon mindenkinek. Nekem is. Ezt is kivártad, míg felismertem, rám is várnod kellett. Mennyit tűrtél miattam, hányszor bántottalak, tudatlanul vagy szándékosan, és Krisztus mégis könyörögsz értem is az Atyához, bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit cselekszik! Könyörögsz, értem könyörögsz, hogy Isten szeretetét válasszam a gyilkos indulataim helyett, amikor kezemben ott a kalapács és a szögek. Most látlak is, nem csak nézlek… szereteted lefegyverez.
Meddig még? Csak az Atya tudja a napot és az órát, de addig… addig Krisztussal járva az úton választhatok. Tűrök-e ÉRTE én is, ha kell hosszan vagy inkább magam hirdetek ítéletet a magam igazsága szerint?
(J.L.)
Visszhangzó
(K.E.)
Tükröződő
Balogh János, gyülekezetünk tiszteletbeli presbiterének írását olvashatjuk a következőkben. Az írásról (Horatiust idézve) annyit mondott: Hegyek vajúdnak és egér születik.
Hálás vagyok a kisegérért, a mögötte lévő életért, odaszánásért, alázatért!
Nem a legjobban indult az életem, hamar félárvaságra kerültem. Utána jött a háború sok, nélkülözés és szenvedés. Az öreg nagyszülők neveltek.
Természetes volt a templomba járás, a nagyszülők Bibliaolvasó hívő emberek voltak. Szeretettel gondolok rájuk, mindig példaképeim voltak. Sokszor hallottam a Római levél 12. részének 12. versét: „A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.” Hamar, fiatalon kerültem el otthonról. Útravalónak kaptam, hogy a keskeny útról ne térj le! Ezt mindig igyekeztem megtartani. Olyan nagy mélységek nem voltak az életemben. A gyülekezetbe még Ligetre jártam, mikor szerveződött a Keresztúri gyülekezet az evangélikus templomban, 10-en 15-en voltunk. A templomunk építésénél én is itt voltam, mindig sajátomnak éreztem. Most látni a tele templomot és a sok gyereket… ezért is hálát adok az Istennek, hogy ezt megérhettem a sok betegség között is.
Reményik Sándor idézettel szeretnék üzenni: Ne hagyjátok a templomot / A templomot és az iskolát!
Útravaló: A Lélek gyümölcse pedig: … türelem… (Gal 5,22)
(Borítókép: J.L.)